Társas lény

Társaságban vagy egyedül érzi jobban magát az ember? Ez mindenkinél máshogyan működik, szerencsére nem vagyunk egyformák. Van, akinek kihagyhatatlan az úgynevezett énidő, mert szüksége van arra, hogy egyedül legyen, csöndben. Vannak olyanok is viszont, akiknek az egyedüllét maga a kín. Szükségük van egy másik emberre. Számukra az egyedüllét sokszor azonosnak tűnik a magánnyal. Pedig a kettő közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Az egyedüllét választás kérdése, kikapcsol, feltölt, megnyugtat. A magány ennek az ellentéte. Elszomorít, összenyom, beárnyékol. Ez csak a saját meglátásom, nem tudhatom, hogy másnak ezek az állapotok mit jelentenek. Én az a fajta ember vagyok, aki egyedül is csak társaságban szeret lenni. Nem kell beszélgetni, kedveskedni, figyelni, csak létezni. A másik fél is csinálhatja azt, amit szeretne, és én is elvagyok a saját dolgommal. Mégis ott van valaki, tudom, hogy nem vagyok egyedül. 

A társaság, az emberekkel kialakított kapcsolatok segítenek a mindennapok nehézségeiben. A kommunikáció mindig kulcstényező az emberi kapcsolatokban. Az őszinteség, a kedvesség és a megértés semmilyen pótcselekvéssel nem váltható fel. Az ember társas lény, szüksége van másokra. Mindenkinek meg kell találnia a saját egyensúlyát az egyedüllét és a társaság között. A harmónia megléte az életben elengedhetetlen a kiegyensúlyozott személyiséghez. De meg kell érteni azt, hogy ez az egyensúly mindenkinek más. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)