Megint állítjuk

Aranysárgában pompáznak a fák, tövükben gyűlik a puha avar. A megrezdülő ágakról újabb levelek válnak el álmos kerengéssel. Téli álomra készül a természet. 

Vasárnaptól a Nap delelőn áll, ha 12 órát mutat az óra. Ez ma már nem törvényszerű. Jó ideje állítgatjuk óráinkat a nyári vagy téli időszámítás szerint. Gazdaságossági, energiahatékonysági, turisztikai indokai voltak a nyári bevezetésének. Szemérmesen fogalmazva, az ok a fejlődés, nyersen kimondva a valóságot, a pénz. Egy dolog maradt ki a számításból, az ember. Már megint. Végül, hosszas felmérések után rájöttünk, hogy Európa-szerte elegünk van a félévenkénti óraállítgatásokból. 

Úgy tűnik, előbb-utóbb vége is lesz. De melyik időszámítás legyen? A természetes téli vagy a profitorientált, bocsánat, a fejlődést biztosító nyári? Úgy tűnik, több a híve a nyárinak. Egy óra ide vagy oda, apróságnak tűnhet. De megéri-e újabb mesterséges életkörülményt kreálnunk magunknak? Azt, hogy délben egy óra legyen, örökre. Vajon képes-e a fejlődésre az évezredes bioritmusából már most is sokszorosan kizökkentett ember? Az az ember, aki már éjjel is dolgozik, vasárnap is bevásárol, s a busz után rohanva eszik, hogy egy kicsit aludjon rajta. És közben nem érti, miért vált tömegbetegséggé mára a depresszió, és miért uralja a mindennapokat az agresszivitás. Irigylem a fákat. Nekik nincs órájuk, nem tudják, mikor éri meg jobban aludniuk. Ha itt az ideje, azt teszik. Mint az idők kezdete óta. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Pesti Tamás/Fejér Megyei Hírlap)