Változás

Azt mondják, hogy a változás az élet velejárója. Minden változik körülöttünk, a természet is folyamatos körforgásban van, a nyarat az ősz követi, aztán a falevelekre ráhullik a hótakaró. A mi életünkben sincs ez másként, változhat a lakhelyünk, a munkahelyünk, lemorzsolódnak barátok, megváltoznak kapcsolatok. Némelyik megszűnése fájdalmas, sokat észre sem veszünk. Hogy végül ez jót tesz-e nekünk, az többnyire csak később derül ki, sokszor a fájdalom helyébe üdítő felszabadulás lép. 

Ha a változás nem rajtunk áll, csak megtörténik, azon túl nem sokat tehetünk, hogy reagálunk rá, megtanulunk az új körülmények között élni. A szokás hatalma erős, de azt mondják, aki jól tud alkalmazkodni, az boldogul jól az életben. Hirtelen belecsöppenni az ismeretlenbe, és helytállni nem könnyű. Van, aki az ilyesmit kifejezetten szereti, van, akinek borsódzik tőle a háta. Talán nem is képesség, hanem lelkiállapot függvénye, hogy mennyire tudjuk jól kezelni az ilyesmit. 

Még nehezebb talán, ha sejtjük, változtatni kell, de annak tárgya olyan szervesen az életünk része, hogy erőszakot kell tennünk magunkon. Lezárni egy rossz szokást, egy rossz kapcsolatot, és kilépni egy mérgező környezetből külső szemmel egyszerűnek tűnhet. Csakhogy a rossz és a jó olyan erősen összefonódik a hétköznapokban, hogy idő, míg az elme lefejtegeti egymásról a szálakat, eljut a tisztán látásig, a lélek pedig elfogadja, hogy mit kell tenni. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)