Szomszédok

Rossz szomszédság török átok – tartja a már nem igazán polkorrekt mondás. Mindegy is, milyen nemzetiségű, de átoknak átok, ha a szomszédokkal valami nincs rendjén. 

Pár évig éltem olyan társasházban, ahol sűrűn cserélődtek a lakók, így minden típus megfordult a közvetlen szomszédságomban. Volt, akinek rendszeresen muszáj volt felfúrni valamit a falra szombaton, vasárnap kora reggel vagy este. Volt, aki szenteste is bömböltette a mulatóst. Más napokon ellenzenéltem egy kis Iron Maident vagy Metallicát, de szenteste mégsem akartam, a karácsonyi zenékből már elegem volt. Filmet próbáltam nézni, de a mulatós túlzengte. 

Volt, aki mindennap rántott húst ehetett, amit többszörre készített el, egy másik ember rendre vasgolyókat ejthetett le. Olyan is akadt, aki az én lengőfolyosóra néző ablakom alatt élt közösségi életet, ott cigiztek, bandáztak késő estig. A hegedülni tanuló középkorú hölgy is nagy kedvencem volt, igaz, a gitártanulási kísérleteimmel én se lehettem sokkal jobb. 

A legrosszabb az a tanárnő volt, aki a kisiskolás gyerekeire üvöltözött folyton. Sokszor arra gondoltam, rájuk hívom a rendőröket. Tisztán lehetett hallani, hogy azért szidja az egyiket, mert négyest vitt haza, a másikat azért, mert piszkos lett a ruhája, vagy későn fejezte be a mosogatást. Igazából bármi miatt mindig csak ordítozott velük, nem lehettek jók. Néha belegondolok abba is, hogy vajon én milyen típusú szomszéd lehetek?!