A templom

Az idősödő ember szívesen idézi fel gyermekkori emlékeit. Persze azzal már vigyázni kell, hogy milyen körben osztja is meg ezeket a szépkorú. A mai billentyűzetujjú ifjúság körében lesznek, akik kuriózumként tekintenek a „mesére”, másoknak közömbös a mondanivaló, s nem kevesen gondolják úgy, hogy kicsit már szenilis lett az öreg. Fentiek tudatában az adventi időszakban mivel mással próbálkozhatnék, mint a templomra való emlékezéssel, hiszen az – a születésem óta nagyon, majd később kicsit – része volt az életemnek. 

A felsőtárkányi templomban kereszteltek, jártam hittanra, s lettem ott elsőáldozó. Itt bérmáltak, ministráltam a vasárnapi „kismiséken” és itt váltam – nem a szó szicíliai értelmében használt – keresztapává. Első házasságom egy másik templomban köttetett, de a házasság szentsége is olyan, ami természetesen nem helyhez kötött. 

Elevenen él bennem az emlék, amikor egy Kádár László Gábor nevű plébános – később az Egri Főegyházmegye érseke – a szigorú szokásoktól eltérve barackot nyomott a fejemre, s arra biztatott, hogy továbbra is tanuljak jól az iskolában. A későbbi plébánossal és szüleivel – Máraiékkal – olyan jó kapcsolatot ápolt a családunk, hogy a misebort is mi adtuk. Én pedig gyerekként belülről is megismerhettem a templom mellett álló plébániát. 

Ötven-hatvan év távlatából a kórusnak nevezett karzaton töltött idő a legemlékezetesebb. Itt állt az az orgona, amelynek a működéséhez pedállal kellett pumpálni a levegőt, a harangokat is kötelek segítségével szólaltatták meg tőlem jóval idősebb fiatalemberek. És itt volt az a pad, amelyen időnként körbeültek engem – a kis nyolcévest – a felsős srácok, s tátott szájjal hallgatták, hogy fejben milyen jól számolok. 
Akkoriban a falusi közösségi létnek a heti kétszer vetítő mozi és a három épületben működő iskola mellett talán legfontosabb színhelye volt a Mária-Magdolna nevét viselő római katolikus templom, amelyből a karácsonyi éjféli miséről kijövet örömmel dobáltuk égő csillagszóróinkat a templomkerti nagy fára. Aztán bokáig gázolva a nagy hóban hazaértünk, és láttuk otthon a tisztaszobában, hogy meghozta a karácsonyfát a Jézuska. Gyertyák pislákoltak rajta, fényük meg-megcsillant az ezüst dión és a fenyő csúcsát díszítő üvegangyalkán. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)