Séta

Amikor napok óta sűrű köd elegyedik a kéményekből felszálló füsttel, akkor a szokásos reggeli lakásszellőztetés előtt is elszámolunk háromig. Érdemes-e egyáltalán kinyitni az ablakokat, kidugni az orrunkat a házból? 

Miután terjed a hír, hogy a Covid új erőre kapott, azt is megfontolja az ember, hogy mikor induljon el vásárolni. Kerülném a tömeget, a zsúfolt buszokat, már csak azért is, hogy karácsonyra ne egy kósza vírussal ajándékozzam meg a szeretteimet. 

Maradok hát otthon. Bejglit sütök, miközben a konyhában a laptopon verem a billentyűket. Mert dolgozni muszáj, minden körülmények között. Ez az írás is így születik. A tészta begyúrva pihen a hűtőben, a töltelék befűszerezve, ránézek jó anyámra is. Békésen ül a kandalló mellett, és csipkét horgol valami régi blúzra. Idilli kép, mint a mesében. Bár panaszkodik, hogy mindene fáj, de egyenes háttal ül, és kitartóan kézimunkázik. Matyi kutyánk álmosan hever mellette, időnként nagyot ásít. Érkezésemre felcsapja a fülét, szimatolni és ugatni kezd. 

Elérkezett a délutáni séta ideje. E ködös, párás, füstös napokon minden megengedett neki a hátsó kertben. A környékbeli macskák se barangolnak a zimankóban. Nincs kit kergetni, ám fékevesztetten rohangál a nyirkos avaron, s minden fát, bokrot megjelöl, tudatván, ez az ő birtoka. Védi a határait, meghúzza azokat. Karácsonyra készülünk. Békében. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)