G. M. B. - ezek a kezdőbetűk kerültek fel a házfalakra vízkeresztkor Hevesben is

Január 6-án a keresztény kultúrkörben lezárul a karácsonyi ünnepkör. E napon szokás a legtöbb otthonban a karácsonyfát leszedni, de ez a nap ennél jóval többről szól. Jézus megkeresztelkedésére, illetve az első csodatételérre is emlékezünk, melyben a vizet borrá változtatta. 

Korábban is megírtuk, a szentelt víznek nagy szerepe volt már a múltban is. Január 6-án emlékezett meg az egyház a Jézust felkereső három királyról is, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Innen ered a vízkeresztség egy másik meghatározó elnevezése is, háromkirályok napja. – A palóc területen a római katolikus falvakban a templomból hazavitt szentelt vízzel körbeszentelték a házat, ólat, udvart, kutat, jószágokat, gyümölcsfákat, a szántóföldet, Eger környékén a szőlőt és a borospincét. – A szentelt víznek mágikus ereje, gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe volt. A fekvő beteggel is itattak egy kortyot, a beteg testrészeket is bekenegették vele. A maradékot év közben használták, sokféle baj elhárítására. Mára ez a hagyomány csak rövid változatban maradt meg, házszentelés formájában, amely a víz és a tömjén szenteléséből alakult ki. A vízkereszti házszentelésen a pap, a kántor és két ministráns gyerek vett részt. A házszentelési ceremónia alatt a pap megáldotta a házakat és a bennük lakókat. A kántor felírta az ajtóra az évszámot és a három királyok neveinek kezdőbetűjét. Miután a szentelés véget ért, a háziak ezért honoráriumként pénzt adtak, és azt a későbbiekben a templom javára használták fel - idézte fel Császi Irén, az egri Dobó István Vármúzeum néprajzkutató-főmuzeológusa a naphoz kötődő hagyományokat. 

Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga szerint vízkereszt napján szokásban volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak és minden betegségre használták, de hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára is.

A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.

Vízkereszt egyben a nagyböjtig tartó farsang idejének kezdő napja is. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, a farsang elnevezése középkori német eredetű lehet. A farsang a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése is.

A farsang rítusai és hiedelmei főként a farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó három utolsó farsangi napra ("a farsang farkára") vonatkoznak. Ez a télbúcsúztató karneváli időszak, ilyenkor rendezik a híres riói és velencei karnevált, Magyarországon a mohácsi busójárást. A farsang a párválasztás és az esküvők időszaka is volt, mert a nagyböjt időszakában már nem lehetett esküvőket tartani. A bálokon és táncmulatságokon számos eljegyzésre is sor került. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjára tűzte. A farsangvasárnap utáni hétfőn tartották az asszonyfarsangot, amikor a nők korlátlanul ihattak, férfi módra mulathattak. Általános velejárója a farsang ünneplésének a rítusok bőség- és termékenységvarázsló jellege, például a kender, a szőlő megvarázslása a farsangi ételmaradékokkal. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús és az elengedhetetlen farsangi fánk.

– Olaszországban vízkeresztkor a Befána, a hosszú orrú, jó boszorkány ajándékozza meg a gyerekeket – mesélte a néprajzkutató. – Seprűnyélen érkezik, a kéményen keresztül jut be a házakba, s édességet hoz a gyerekeknek. A hagyomány szerint Befána nem akart a háromkirályokkal együtt Jézus keresésére indulni, csak később ért oda, és már üresen találta a jászlat. Azóta is bolyong és keresi a gyermekekben a kis Jézust. Az olaszországi településen, Urbaniában, tűzijátékkal és Befána-felvonulással kezdődik az ünnep. Különböző édességeket készítenek ilyenkor, északon a mazsolával, fügével, szárított gyümölccsel készített fugassa jellemző, délen az olajban sült mézes cartellate elnevezésű sütemény hódít.