A tízéves találkozóra érkező angol-magyar szakos tanárok asztal szomszédja Torgyán József volt a Dunán

Különös együttállása a sorsnak és a történteknek, hogy az egri főiskola nem csak nevet váltott, de benne volt persze – távol a fővárostól, "vidéki módon" ezért – a rendszerváltás folyamatának kellős közepében is. A forrongássá alakuló hevülő kedélyek időszakában bukkantak fel az első olyan szerveződések, ami a régi rendszerben nem volt divat, és ma leginkább civil szerveződéseknek lenne nevezhető. Az 1970-es években a Homa János – később lapszerkesztő, kiadóvezető, majd országgyűlési képviselő – szerkesztette Paletta című főiskolai diáklap a maga szolíd módján már tiltakozás volt a csak egy ifjúsági szervezet létezhet metódus ellen. A nyolcvana években pedig ez az "ellenállás" egyre tapinthatóbbá lett.

Daróczi Attila neve kívánkozik ide, aki az Agria Kör megszervezésével és saját kiadvánnyal az első ellenzéki hallgatói csoportot tudhatta magáénak. Jöttek aztán többek is, névvel, vagy névtelenül. Kollégánk emlékezetében egy igen viharos hallgatói fórum él, ahol is már Daróczitól is erősebb kritikát hozott a hallgatóság elé a két Révész. Révész Tamás és Révész Máriusz. Előbbi maradt itt Egerben, a rendszerváltás után a Fiatal Demokraták színeiben még politizált is, majd a politika nélküli tanári pálya lett a hivatása. Nem így Máriusz, aki 1989-ben a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakán általános iskolai tanári oklevelet szerzett, s a kőbányai Szent László Téri Általános Iskola tanítója lett. Igen aktív politikai pályát befutva folytatta, folytatja máig a tevékenységét.

Ha már említődött az intézmény akkori neve, essék szó annak névváltoztatási folyamatáról. A kérdést legpontosabban dr. Pásztor Emil, a magyar nyelvi tanszék oktatója fejtette ki az akkor még Heves Megyei Népújságként hívott megyei napilap 1989. szeptember 19-i számában. Kollégánk mielőtt ebből idézne azért tesz egy kis kitérőt, mert Pásztor Emil tanár úr volt az, akivel az előfelvételis katonai szolgálat leteltét követő első tanév első tanóráján az orosz-testnevelés szakos csoport tagjaként találkozhatott. Rögtön helyesírási felméréssel kezdtek, s a teljes tanévet jellemezte a pásztori szigor.

A tanár úr a "Mi legyen az egri tanárképző faiskola neve?" című cikkben arról írt, hogy a "Ho Si Minh Tanárképző Főiskola már a múlt tanévben elhatározta, hogy áj nevet választ, olyan nevet, amely jobban kifejezi, hogy itt milyen szellemben folyik a magyar általános iskolai tanárok képzése." A cikk szerint volt olyan elképzelés, hogy téljünk vissza az 1969-ig használt Egri Tanárképző Főiskola névhez, de ennek ellene szólt és szól az, hogy az intézmény nem csupán Eger városnak, hanem Észak-Magyarországnak, sőt ennél is nagyobb területnek a főiskolája, hiszen még a Dunántúlról és az Alföld déli megyéiből is vannak hallgatóik.

Javaslat született arról is, hogy Gárdonyi Géza nevét vegye föl az intézmény, de ezzel nem értett egyet a tanári kar kisebb és a főiskolai hallgatóság nagyobb része, mivel ez a név Egerben már sokszorosan foglalt. A főiskolán a Gárdonyi név felvételének ellenzői nem az író személyét kifogásolták, hanem azt, hogy a tanárképző főiskola — eredeti ötlet nélkül — csak más intézményeket utánozzon és
kövessen a névválasztásában.

A Gárdonyi név kiesése után három név maradt versenyben – olvasható a terjedelmes írásban. A főiskolai tanácsnak hamarosan el kell döntenie, hogy Balassi Bálint, Eszterházy Károly vagy Kazinczy Ferenc legyen-e a főiskola névadója.  "Olyan nevet kell választani, amely nemcsak itt Egerben, hanem az egész országban, sőt határainkon kívül is hitelt és rangot ad ennek a főiskolának." vélekedett a nyelvész tanár, aki arról írt, hogy sok főiskolai hallgató javasolta tavaly a XVIII. században élt Eszterházy Károly egri püspök nevét, akinek a Líceum pompás épületét köszönthetjük, s aki itt egy római katolikus magyar egyetemet szeretett volna létesíteni.

És itt egy érdekes mondat a tanár úrtól, ami pontosan mutatja, mennyire nem volt egyértelmű a névválasztás: "Minden tiszteletünk a derék Eszterházy püspöké, de úgy hiszem, őt inkább csak helyi, nem pedig nemzeti nagyjaink közt kell számon tartanunk. Amikor főiskolai hallgatóink nagy része a múlt tanévben az ő nevét ajánlotta, valószínűleg nem is őrá, hanem a Gárdonyi név fölvétele ellen akart szavazni. Jellemző ugyanis, hogy amikor tavaly Sugár István tudományos kutató előadást tartott a főiskolán Eszterházyról, erre az ismertetésre csak tíz-tizenöt hallgató volt kíváncsi.
Én a Balassi név fölvétele mellett sem kardoskodnék. Balassi Bálint nagy, sőt európai szintű költőnk volt a XVI. században, de úgy vélem, hogy életének sok szertelensége miatt kevésbé lehet példaképe a jövendő általános iskolai tanároknak és tanárnőknek, mint Kazinczy Ferenc, aki rendezett családi életet élt és máig is érvényes hatású nagy nemzetnevelő volt. Kazinczy Ferenc Tanárképző Főiskola?
Tanszékünk, a magyar nyelvészeti tanszék oktatói kara — dr. Fekete Péter tanszékvezető és tanártársai — néhány nappal ezelőtt alaposan megvitattuk a főiskolai névválasztás kérdését, és kezdeményeztük, hogy a főiskolai tanács tegyen javaslatot a Népköztársaság Elnöki Tanácsának: engedélyezze, hogy az intézmény a Ho Si Minh név elhagyásával Kazinczy Ferenc nevét vegye föl. "

A szerző a cikk további részében mindvégig a Kazinczy név mellett kardoskodik, egyúttal a Líceum előtti tér Eszterházyra való visszanevezését is felveti. "Hazánkban még nincs Kazinczy ról elnevezett felsőoktatási intézmény, s Egerben nincs Eszterházyról elnevezett utca vagy tér!) Örülnénk, ha ezt a kettős névváltoztatási javaslatunkat magáévá tenné az egri tanárképző főiskola és Eger város társadalma." A névválasztás mint tudjuk nem csak a tér, de a főiskola vonatkozásában is Eszterházyra eset, ami ma azért is különös súllyal bír, mert időközben a főegyházmegye lett az intézmény fenntartója.

Innen pedig következzen a bevezetőben ígért szubjektívebb rész, kollégánk szemüvegén keresztül szemlélve az 1983/84-es tanévvel kezdődő időszakot. Fura volt maga a kezdés Sike Sándor számára, hiszen 1983. augusztusában, abban a hónapban, amikor legutoljára kézbesíthettek neki katonai behívót – Ez 28 éves korig volt lehetséges – a sorkatonai szolgálat teljessé tétele érdekében, meg is kapta azt. Nagy szerencséjére az egri felderítőkhöz vezényelték. Ekkor futott össze a Marxizmus-Leninizmus Tanszék akkori vezetőjével, a mindenki által csak Irénke néninek hívott Friedrichné dr. Kovács Irénnel. Ő azt kérdezte a KISZ-titkári múlt miatt jól ismert egykori hallgatótól, hogy "Sanyikám! Nem jössz tanítani hozzánk a tanszékre?" Munkatársunknak volt egy ellenvetése: két év még hátravan a tanulmányaiból az ELTE filozófia szakán. "Nem baj, én jól ismerlek, s inkább te, mint egy már végzett idegen."

Így történt, hogy még a fél éves egri sorkatonáskodás idején – társadalmi munkában, civil ruhát öltve – heti két-két délutánon már tanított kollégánk a felsőoktatásban. A főiskolai oktatói kariert mindenkinél nyilvánvalóan befolyásolja a múlt, annak összes előzményével. Így a korábbi ifjúsági vezetői előzmények bizony rányomták a bélyegüket a későbbi történésekre. Úgy például, hogy rövid időn belül a főiskola párt végrehajtó bizottsági tagjaként, jelesül ott ifjúsági felelősként kellett tevékenykednie, az akkor még létező káderutánpótlási tervekben pedig, mint leendő tanszékvezetővel számoltak vele. Bizonyára a Miniszteri Dicsérő Oklevél is ennek a tevékenységnek szólt. Saját esze után lett viszont akadémiai ösztöndíjas, hiszen az MTA pályázaton kitöltött tesztje a minimálisan előírt 80 százalékos teljesítés helyett 92 százalékos lett, így megkezdhette filozófia kandidátusi aspirantúráját a Leningrádi Állami Egyetemen.

Nem voltak rossz idők ezek a már említett forrongás előszelének közepette sem. A Marxizmus-Leninizmus elnevezés mai szemmel persze disszonánsan hat, de akkoriban Marxról magyarországi egyetem is volt elnevezve, s a tanszék által a négy éven át tanított tárgyak óraszáma kereken 300 volt. Vagyis a diplomához minden hallgatónak ennyi időt kellet a marxizmusból előadáson,  szemináriumon végigülnie. Volt azért a tanszéken belül némi "rangsor" a tárgyak egzaktságát, tudományosságát tekintve. A politikai gazdaságtan (pégé) és a filozófia oktatói hordhatták legmagasabban az orrukat ebben a tekintetben. Persze azt hozzá kell tenni, hogy a filozófiát akkor nem így nevezték. Az első féléves tárgy a dialektikus, míg a másodiké a történelmi jelzőt viselte a materializmus szó előtt. S tanulnia kellett mindenkinek, ha hitt, ha nem benne.

A rendszerváltás idején tagolódott aztán ez a monstre tanszék három részre, filozófia, gazdaságelmélet és társadalomelméleti tanszék. A nagy érvágást persze az jelentette, hogy a minden hallgatónak kötelezően előírt óraszám együttesen előbb 120-ra, majd 90-re csökkent a háromszázról. A társadalomelméleti tanszék egy idő után megszűnt, a filozófia pedig szintet lépett Loboczky János vezetésével, egyetemi tanszékké vált. Ugyanakkor ezek a későbbi fejlemények nem változtattak azon a tényen, hogy a 300 órára hitelesített tanári létszám nem volt fenntartható. A filozófia tanszék akkori vezetője, Eger későbbi alpolgármestere, dr. Törőcsik Miklós ki is adta a jelszót: aki tud találjon állást, hogy elküldeni majd senkit se kelljen.

Külön érdekessége van az 1986-os esztendőnek kollégánk szemszögéből. Életkorban nem sokkal volt idősebb a hallgatóknál, s hívták is rendszeresen minden buliba a Hotel Eger Halljától a Ködmön Csárdáig. De ez a kicsi korkülönbség hasznos volt a tanórai beszélgetésekkor is, őszintébben ki lehetett mindent beszélni. Történt, hogy az 56-os forradalom – akkor még az ellenforradalom szóval illette a rendszer – 30. évfordulója közelgett. Az egyik szemináriumot követő délutánon csöngettek kollégánk lakásának ajtaján. Két férfi állt ott, bemutatkoztak, a nemzetbiztonsági szolgálattól jöttek. Arra voltak kíváncsiak, hogy mi is hangzott el a foglalkozáson, s mint párt VB-tag és marxizmus oktató miért nem szólt az elhangzottakról az illetékes hatóságnak?

Az a 10 év, amíg főállású oktatóként dolgozott munkatársunk az intézményben egyébként a fejlődés évtizede volt mind hallgatói, mind oktatói létszámban. Sok név kavarog ezekből az időkből. Olyan kollégáké, akikkel közel egy időben kezdett. A ma már professor emirátus Loboczky János, a Hamvas kutató Lőrinczné dr. Thiel Katalin, dr. Szentesi Zsolt későbbi tanszékvezető, dr. Czeglédi Csaba angoltanár, dr. Ködöböcz Gábor irodalomtörténész. Ugyan csak együtt vágtak bele a tanításba a később szintén az újságírói pályára "sodródó" Halmai Istvánnal, illetve akkoriban léptek szintet és mentek tanítani més egyetemre dr. Cs. Varga István és dr. Lőkös István a magyar tanszékről. A nyolcvanas évek közepén érkezett Horváth Tibor a tanulmányi osztály élére, akinek mindene volt a sport. Rengetegszer kispályás fociztak a líceumi első emeleti tornateremben, ahol az orosz tanszék oktatója, dr. Hekli József is rendszeresen megfordult.

Persze vannak, akikkel kollégánk együtt volt hallgató, később munkatársak lettek, majd többen is a főnökévé nőtték ki magukat. Közülük is különlegesen hosszú kapcsolat fűzi két egykori tanárához, kollégájához, majd főnökéhez. Oktatástechnológiát tanult mindkettejüktől. Dr. Hauser Zoltánról és dr. Kis-Tóth Lajosról van szó. Munkatársunk véleménye az, hogy akkoriban talán ők ketten tettek a legtöbbet az egyetemmé válásért. Tehették persze, hiszen tehetségüksél fogva olyan pozícióba kerültek – rektor, rektorhelyettes – amelyben ez "kutya kötelességük" volt.

De dr. Kis-Tóth Lajosnak, valamint dr. Balázs Sándor tanszékvezetőnek azt is köszönheti munkatársunk, hogy a főállásból történő 1993-as távozását követően még 19 éven át óraadóként taníthatott levelező tagozatos hallgatókat a főiskolán, sőt digitális jegyzet készítésével is megbízta a médiainformatikai intézet.

Zárásként pedig néhány olyan egykori hallgatóról, akikkel tanárként került kapcsolatba kollégánk. Durva számírtásai szerint legalább kétezer olyan, tanári diplomával rendelkező ember van, akiket tanított, esetleg "csak" vizsgáztatott, Ez a csak vizsgáztatott azt jelenti, hogy a filozófia szigorlattal záruló tantárgy volt, s bizottságban két tanárnak kellett vizsgáztatni. Így lehetséges például, hogy például a mostani főszerkesztőnket, Kühne Gábort – bár nem tanította – vizsgáztatta. (Megér egy zárójelet: Gábor marxizmusból nem villogott.) Tanította viszont egy korábbi főszerkesztő, Stanga István későbbi feleségét, Csonka Erzsébetet, vagy a fideszes politikus, dr. Nyitrai Zsolt levelezőn könyvtár szakra járó lánytestvérét.

Az eddig sorolt nevek mellett feltétlenül említendő további három. Egyikük Krizsanics Csilla, akinek csoportja meghívta kollégánkat – 2000-ben járhatunk – a végzés utáni tíz éves találkozójára. A Dunán egy hajón ebédeltek, a mellettük lévő asztalnál pedig Torgyán József és Cseh Márai vezetett ebéddel egybekötött, olyan öt-hat fős párt megbeszélést. Torgyán úr külön is üdvözölte a szinte csak hölgyek alkotta csapatot, akik eljöttek erre a tízéves találkozóra. Az említett Csilla pedig egy év múltán már a Sike nevet viselte.

És végezetül a két Harmati lány, Judit és Erika. Harmati Juditot csak vizsgáztatni volt alkalma kollégánknak, de mind az édesanyját, mind az édesapját ismerte. Az anyukája egy időben a megyei művelődési osztály munkatársaként "főnöke" is volt a Pedagógiai Intézetben állást találó munkatársunknak. Az apa pedig a szállodaiparban szerzett hírnevet már akkor magának. Judit ma igen sikeres üzletasszonyként ismert itt Egerben. Ugyancsak sikeres üzletasszonnyá lett Harmati Erika, aki azzal a különleges eredménnyel büszkélkedhet, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencián első helyezett lett a filozófia szekcióban. Ez az eredmény meglehet nem is annyira ismert ma az utódok előtt, de tudni kell, hogy azóta sem sikerült másnak megismételni. Az a szerencse érte kollégánkat, hogy Erika felkészítő tanára lehetett.