Kapucni

Nemcsak az időjárás különbözteti meg a mi időnket a mai fiatalokétól. Tény, hogy annak idején még voltak farmerdzsekis tavaszok orgonaillattal és izzadt tenyerű udvarlásokkal, most viszont a télikabátról rögtön pólóra váltunk, ráadásul a pollen is mintha összekeveredne a sivatagi porral. 

Nemcsak a tegeződés változtatta meg a különböző korosztályok szocializálódását. Igaz, mi még egymás oldalát bökdöstük, ha szembejött az utcán egy harmincéves, hogy melyikünk mer bátortalan sziát motyogni felé, a mostani tinik meg harsány bizalmaskodással fordulnak a nagyapakorúakhoz is. Így is meg lehet adni a tiszteletet – érvelnek, bár a tapasztalataim ennél vegyesebbek. 

Nemcsak az ismeretek különböztetik meg a régi fiatalokat a mostaniaktól. Úgy gondolom, a mi tudásunk emberközpontúbb volt, a mostaniaké pedig inkább gyakorlatias. Alighanem mindkettő az adott kor elvárásait tükrözi; az egyik különbség, hogy saját idomulásunkat életre szólónak hittük, míg mostanság a rohanó idő ellenszelében a fejünkre húzzuk a kapucnit. Az alkalmazkodást a lázadás tempója is jelzi. A nyugalom igenis naptárfüggő, kiváltképp úgy, hogy – és engedtessék meg egy személyes példa, amit alighanem a munkásságomat évtizedek óta követők támaszthatnak alá leginkább – immár én vagyok a legidősebb a kollégáim között. Pedig sose gondoltam volna, hogy a kapucni olykor nélkülözhetetlenebb, mint az orgonaillat. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)