Lekérni tilos?

A körülményekből, külső jelekből ítélve a mai huszonéveseknek a Valentin nap komoly jelentéssel bír. Nem úgy mint a mi korosztályunknak a Nemzetközi Nőnap: körbeültük a vállalati, intézményi terített asztalt, az igazgató átadta az egy-egy szál szegfűt a nőknek, majd késő estébe nyúlóan ettünk, ittunk, s gépzenére – lemezjátszó, 33-as fordulaton – ráztuk a rock and rollt a lassúzás előtt. Itt van példának okáért a nem is olyan rég heolos podcastünkben megszólaltatott húszéves, az andornaktályai Varga Balázs. Neki az az ötlete támadt, hogy meglepné a barátnőjét, szerelmét azzal, hogy valamilyen formában köszönti a sajtóban Valentin nap alkalmából. Azt is elmondta, hogy egy olyan internetes oldalon ismerkedtek meg, ahol anonim lehet beszélgetni. S hogy több is lett ez mint gyakori társalgás, annak az az oka, hogy mindig jól elbeszélgettek, s egy idő után áttértek messengerre. Lassan öt éve már annak, hogy együtt vannak.

Balázs és Krisztina – ha jól emlékszem a barátnő nevére – példája kiváló bizonyíték nekünk, öregeknek, hogy milyen – egyre csak gyorsuló – változásokon is megy át a világ, amiben élünk. Nem rántott szelet virít a harminc főre terített nőnapi asztalon, s a sör sem Kőbányai világos. És kicsit őszintébb is az "ünnep". A szerelmesek napja nem arról szól, hogy egy március 8-i délutánon kimondjuk a jelszót a nők megbecsülésének fontosságáról, sokkal inkább arról, hogy egyenjogú "egypár" vagyunk, amely kapcsolatban azért illendő akár örömet kiváltó meglepetést is okozni. És persze szól arról is, hogy korunkban a szerelemhez vezető ismerkedés is más. Az interneten ugyanis nincs kitéve "Tánc közben lekérni tilos!" tábla.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)