Mese

Minden napra egy mese. Gyermekkoromban volt egy ilyen címet viselő meséskönyvem. Rövid kis történetekből állt, amit a gyermek könnyedén el tudott olvasni, és még a tanulságokat is levonhatta. Szerettem. 

Egy ideje úgy érzékelem, hogy az észak-hevesi térségben is jut minden napra egy mese az ott élőknek. A csőtörésekről van szó. Követve a térség falvainak sorsát, azt látom, alig múlik el nap, hogy valahol ne jeleznének csőtörést, vagy éppen vízkorlátozást. Értem én, hogy dimbes-dombos tájegységről van szó, s mozognak a tektonikus lemezek. A szélsőséges időjárás miatt hol az aszály, hol az átlagon felüli csapadék sújtja a területet, mégis megfordul időnként a fejemben, hogy mi van a szolgáltató által üzemeltetett rendszerekkel. 

Gondolom, a föld alatt nagy a baj. Az évtizedekkel ezelőtt kiépített hálózatok alaposan megkophattak, s felújításra szorulnak. Úgy érzékelem, hogy egyelőre toldoz-foldoz a szolgáltató, mert erre van pénze. A felelősség kérdése is felvetődik, vajon ki és miért hagyta, hogy a közüzemi szolgáltatások mára enyhén szólva elégtelenül működnek. 

Bárhogy is van, mindenki tudja, hogy a halogatott beruházásokat nem lehet a végtelenségig elodázni. Megoldás persze mindig van. Fúrathatunk saját kutat, buherálhatjuk a háztartásunkban működő vizes rendszereket így vagy úgy. A közösség jogos érdeke és elvárása mégis az, hogy biztonságban működjenek egykor megépített infrastrukturális értékeink.