Bannolnak

A minap a feleségemmel elmentünk egy digitális kori gyereknevelési tréningre. Eredetileg a munkám szólított oda, de gyakorló nagyszülőkként is izgalmasnak találtuk a programot. Menet közben aztán rájöttem, hogy igazából egy új nyelvet kell a kortársaimmal együtt megtanulnom. 

A botról megtudtam, hogy nem arról a faágról van szó, amit kisfiú korunkban puskának neveztünk ki a Négy páncélos és a kutya tévésorozat eljátszásához, hanem olyan szoftver, amely automatizált feladatokat hajt végre. Kiderült, hogy a yolo – csak egyszer élsz – kifejezést valójában ismerem, csak mi még úgy használtuk nagykamasz korunkban pár sör után: sose halunk meg! A discordnak sincs semmi köze a diszkóhoz, mert egy csevegőalkalmazás. A tréner a lelkemre kötötte, hogy ha az unoka „sztrékel a sznepcseten”, akkor nem kell elnadrágolni, mert csupán napi minimum egy képet küld a társainak. Útravalóul azt kaptuk, mindenképpen ismerkedjünk a digitális világ mai fiatalok által használt szlengjével, különben könnyen bannolnak – kitiltanak egy csevegőcsatornáról, játékszerverről, fórumról – a családi összejövetelek élő beszélgetései során is. 

Nagy reményeim azért nincsenek, így hatvan év felett. Alig néhány éve használok okostelefont, ami bizony ma is gyakran kibabrál velem. A most négy és fél éves nagyobb unokám ugyanakkor már kétévesen szelfit készített vele. Hogy fogjuk egymást megérteni tíz év múlva? Hiszek abban, hogy a szeretet segít, mert annak a nyelve örök. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)