Barackfa

Reményekkel telve ültettünk a kertbe minden gyümölcsfát. Megadtuk mindegyiknek a módját. Jó, mély ültetőgö­dör, vastag komposztréteg, alapos beiszapolás, ahogy azt illik. Mind életben maradt, s márciusban többségük már mutatja, hogy készen áll minden időjárás okozta próbatételre. Hellyel-közzel teremnek is. Annyit mindenképpen, hogy megkóstolhassuk a termésüket, s néhány üveg befőttre valót is adnak. 

Egy kivétel van, az öt éve ültetett kajszibarackfa. Látom, hogy újra pattannak rajta a rügyek, s hamarosan piruló rózsaszínbe öltözik, mint a lány, akinek épp most kérték meg a kezét. Általában ki is teljesedik a virágzásban, körüldongják a méhek, kelleti magát, ám gyümölcsöt érlelni eddig nem volt szerencséje. Minden évben elvitte a fagy legszebb pompájában. 

Tavaly kóstoltunk belőle először. Két darab gyümölcsöt sikerült szüretelni róla. Zamatos, édes, nagy szemű, igazi csemege ígéretét rejti a fa. 
Erősen biztatom, hogy beteljesüljön közös vágyunk, hogy a virágjaiból végre bőséges gyümölcs legyen. Folyamatosan kémlelem az időjárás-jelentést, szerencsére márciusra nem látok fagyos éjszakákat a távprognózisban sem. 

Talán idén megússzuk. Talán ebben az évben képes lesz beteljesíteni küldetését, s fénylő, napsárga barackokkal ajándékoz meg bennünket. Idén nem hagyom veszni. Már előkészítettem a fűrészport, hogy szükség esetén mentsem, ami menthető. Megérdemli, megérdemeljük. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)