Kápolnai csata: esőben is dörgött az ágyú +fotók

A 17. alkalommal megrendezett Tarna-völgyi Huszár és Katonai Történelmi Találkozó résztvevői az emlékcsata megvívása előtt, dr. Berecz Kálmán, Kápolna polgármestere köszöntőjét követően, díszszemlét tartottak az 1869. december 19-én felavatott kápolnai honvéd-emlékműnél. A kápolnai csata újrajátszásában résztvevő hagyományőrző csapatok ezután vonultak a csatatérre. 

László Zoltán Antal, az emlékcsata szervezője arról beszélt, hogy egy ütközőcsata zajlott le Kápolnánál 175 évvel ezelőtt. Február 26-án délután egy és két óra között érkeztek ide a magyar csapatok, majd három óra körül ért Kál térségébe a császári hadak felderítő lovassága. Aznap egy lovasütközet volt Kál, Kompolt és Kápolna térségében. Ezt a lovasütközetet láthatták szombaton az érdeklődők. A lovasságnak akkor csak tüzérségi támogatása volt, a gyalogság nem bocsátkozott harcba. Verpelétnél este ötkor alakult ki gyalogosütközet. Amit klasszikusan a kápolnai csatának nevezünk, tehát a Tarna-híd elfoglalásáért folyt gyalogsági harcot, az a második napon, február 27-én történt, részletezte László Zoltán Antal.

Kápolnai csata ennyi lovassal még nem volt újrajátszva, mint most

– Úgy gondolom, ennyi lovas még soha nem vett részt Kápolnán egy emlékütközetben, többnyire gyalogoscsataként játszottuk vissza a történelmi eseményt. Most 22 ló volt a lovasával a csatatéren, ezért is volt látványos a küzdelem. A magyar, illetve az osztrák oldalon az ózdi katonai hagyományőrzőket, a horti huszárokat, mátraverebélyi és káli lovasokat láthattunk harcolni. Tüzérségi párbajjal kezdődött a csata, majd a lovas alakulatok roham után összecsaptak. A magyar tüzérek tábióbicskeiek voltak, az osztrák tüzérséget a Magyar Honvédvadász Hagyományőrző Csoport tagjai személyesítették meg. A tüzérségi eszközök között egyébként a magyar oldalon egy 1, valamint egy félfontos hajóágyú dörgött, ezeket használta a honvédsereg. Az osztrák oldalon pedig egy 6 fontos bombavető vett részt a harcban – összegezte László Zoltán Antal.

A kápolnai csata 175 évvel ezelőtt magyar visszavonulással végződött, pedig megvolt az esély a győzelemre

A magyar honvédsereg ereje – olasz és lengyel önkéntesekkel

• körülbelül 43 ezer katonát 
• 150 löveget tett ki, 

ám Dembiński fővezér ebből csupán

•  36 ezer emberre
•  és 136 lövegre számíthatott a csatában

 az osztrák Windisch-Grätz tábornagy 

• 30 ezres seregével 
• és 165 lövegével szemben. 

A magyar győzelem alapvető feltétele lett volna az erők összevonása, ám Dembiński éppen ezt mulasztotta el. Bár a csatatér a császári csapatok kezén maradt, mégis kijelenthető, hogy a kápolnai csatában a magyar honvédsereg nem szenvedett vereséget, a szervezett visszavonulásnak köszönhetően az ütőképessége megmaradt. Ezt fényesen bizonyítja a hamarosan megindult dicsőséges tavaszi hadjárat győzelemsorozata.