Napi rutin

Nagyon szeretem a cicákat, mert kifejezetten bújós állatok és mindig jókedvre tudnak deríteni. Lehet velük játszani, közben sokat nevetni, ugyanakkor tudnak nyugodtan és kedvesen is viselkedni. Persze van, amikor nincsenek szociális kedvükben és nem lehet hozzájuk érni sem, de mi, emberek sem vagyunk mindig társaságkedvelők. 
Részemről egy cicánál csak egy jobb dolog van, mégpedig az, ha több van belőlük. Szerencsére a családomban mindig voltak cicák, több is egyszerre. Most is kettő cicánk van, egy idősebb cirmos és annak a kölyke, nagyon hasonlítanak egymásra. Ilyenkor télen beengedjük őket a lakásba is, hiszen hideg van és legalább egy jót tudnak aludni meleg helyen. Nem teljesen benti macskák, maguktól sem tudnák a házban tölteni az egész életüket, szükségük van a kinti létre. Ebből a kinti-benti életből azonban minden télen kialakul egy rutin, amiből nem engednek. Reggel nagymamámnál kezdik a napot, ahol reggeliznek, és megkapják a reggeli simogatásadagjukat. Reggeli után jön a délelőtti pihenés, és csak alszanak bent a házban. Majd szinte óraműpontossággal kelnek fel, és délben követelik az ebédet. Miután pedig belaktak, kifáradnak a házból, mint akik jól végezték a dolgukat. Ha bármilyen változás van a programjukban, azt nem szeretik, és ennek hangot is adnak. Úgy viselkednek sokszor, mint a gyerekek, akik nem kapják meg azt, amit szeretnének. Ilyen rendszeres programmal pedig saját napi rutinjuk van, nekünk pedig így teljesek a mindennapok. 
Egy cicánál csak egy jobb dolog van, ha több van.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)