2024.04.28. 08:07
A bükki füvesember története erőt adhat életünkhöz
Lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa szerint a második legfontosabb dolog, amit édesapja, Szabó Gyuri bácsi örökségként hagyott a világra az az újrakezdés lehetősége. A bükki füvesember nyugdíjas éveiben elkezdett tevékenysége mögött egy karizmatikus ember életének története húzódik.
A bükki füvesember, Szabó Gyuri bácsi lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa egy személyes életrajzi könyvben, az „Apám, a füvesember” című kötetben állít emléket édesapjának. Ahogy a Hírklikk cikkében olvasható, a szerző egy olyan ember történetét meséli el, aki a nehéz történelmi idők ellenére is megtalálta a boldogság és a siker útját.
Forrás: Kozma István/Észak-Magyarország
A kötetről azt nyilatkozta a szerző, hogy olyan oldaláról szerette volna bemutatni a bükki füvesembert, amelyikről kevesen ismerték, azaz az emberi oldaláról. Szabó Gyuri bácsi a gyógynövények nagyköveteként lett ismert, de lánya szerint sosem vált volna azzá, ha nem lett volna olyan karizmatikus személyiség. Lánya számára ilyen volt édesapja, egy különleges, karakteres férfi, s ennek az oldalának kívánt emléket állítani Lopes-Szabó Zsuzsa.
Mint írja a Hírklikk, a szerző, az olvasók számára leginkább a könyv gyógynövényekkel kapcsolatos fejezeteit ajánlja, hiszen feltételezi, hogy ez jobban érdekli őket, mint például a Szabó család története. Számára azonban a legkedvesebbek a saját emlékei, az, hogy milyen apa és nagyapa is volt valójában a bükki füvesember, hogy milyennek ismerte őt a lánya.
A bükki füvesember magánélete és munkája meghatározta egymást
Lopes-Szabó Zsuzsa személy szerint szétválasztaná apja két oldalát, a füvesembert és a magánembert, de úgy véli, ezt nem lehet megtenni. Ezt az is igazolja, hogy édesapja nagyot nőtt a szemében, mikor látta, hogy milyen odaadással, hűséggel, kitartással és felelősségtudattal válaszol a kérdésekre, tartja az előadásokat és a tanácsadásokat. Ezek csak még többet hozzáadtak a róla alkotott képhez.
A szerző úgy véli, hogy apja emlékét erősíteni talán nem kell, de megőrizni mindenképpen. A dicsőség múlékony dolog, az emberek felejtenek, de nem szeretné, hogy édesapját elfelejtsék, mert ő nem egyszerűen „csak" a gyógynövények nagykövete volt, hanem egy igazi példakép. Nem sokan mondhatják el magukról azt, hogy hatvan évesen fognak hozzá egy új tevékenységhez, ami aztán meghatározza az életüket.
A bükki füvesember lánya szerint apja története bátorítást adhat az idősebb korosztály számára, azt mutatva, hogy nincs vége a világnak a nyugdíjas évek beköszöntével. A hatvanas-hetvenes években is bele lehet fogni olyan új tevékenységbe, ami fiatalon tartja az embert, energiát és erőt ad, ami miatt érdemes reggel felkelni.
