Ezt dobta!

Ezt dobta a gép! – tárjuk szét az utóbbi években egyre többen a karjainkat lemondó csüggedtséggel hétköznapjaink sokszor kilátástalannak tűnő taposómalmában. A fiatalok közül sokan úgy vélik, erre a világra nem érdemes se születni, se szülni, a középkorúak feladják az álmaikat, az idősebbek lemondanak arról, hogy újakat álmodjanak. Egyre kevesebben választjuk az életet, csak mert olyan helyzetet dobott a gép, amelyben küzdeni kell a boldogulásért. Pedig, a gép ezt teszi évezredek óta. 

Az ismerőseimnek sem mertem elmondani, nehogy megmosolyogjanak, de két hete egy gazda ismerősömtől kaptam pár paradicsom-, illetve paprikapalántát. A lelkemre kötötte, hogy fóliasátorban ültessem el, mert bár akkor 30 Celsius-fok is előfordult, korai még szabadtérre kitenni őket. Mivel tíz tőért nem találtam értelmét fóliasátrat építeni – az online újságírás meg nem hagy időt nagyobb tételben kertészkedni –, a Teremtő gondoskodására bízva elültettem őket, mintha május vége lenne. Örömmel újságolom, hogy az elmúlt két hét dermesztő hajnalai ellenére a palánták már a duplájukra nőttek, sőt a paradicsom virágzik is. Pedig nekik két hete még azt dobta a gép, hogy a hajnali fagyok elpusztíthatják őket. De az életet választották, sérülékeny zsengeségük dacára sikerrel küzdöttek meg érte. Hitem szerint ez a bizonyos gép valójában a mindenható Isten. Ő sosem dob olyat, aminek nincs megoldása. Hittel és kitartással mindig megtalálhatjuk azt, ha az életet választjuk. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)