Farmernadrág

Az első farmernadrágomat – ahogy abban az időben mindenki, akinek nem volt alkalma Jugóból vagy valamelyik nyugati országból hozatni – az Ecserin vettem. Pontosabban vetettem, hiszen messze nem voltam még abban a helyzetben, hogy saját jövedelmem legyen. Hetedik osztályosként hónapokig kellett rimánkodnom, hogy a családi kasszából félhavi fizetést elkölthessek arra a ruhadarabra, amit a korabeli falusi felfogás szerint csak a huligánok viseltek. 
Így hát a félhosszúra növesztett hajammal és az új viseletemmel huligán lettem magam is. Az évjáratomból nem sokan mondhatták el ezt magukról, osztályunkból rajtam kívül csupán az egyik lánynak volt hasonló gatyája, az sem svédzsebes Rifle, mint az enyém, hanem valamilyen kevésbé ismert márka. Menőztünk is, amennyire menőzhettünk, persze egy lány sokkal nagyobb sikerrel, mint én, de mit számított ez 1975-ben, amikor a klumpatalp vastagsága mondta meg, ki vagy… 
Mindez még az alföldi papucs előtti időben volt, abban a korban, amikor nagy erőfeszítésembe került, hogy ellenálljak a farzsebből kikandikáló nyeles fésű trendi kihívásának. Ellenálltam, ahogy a lapos elemekkel felturbózott teljesítményű Sokol rádiónak, később az élére vasalt Levi Straussnak, aztán a felhajtott, még később a mesterségesen lyuggatott nadrágszárnak is. Ellenálltam én mindennek, csak a farmer maradt. Meg a vén huligán lelkem, értse mindenki úgy, ahogy akarja. 
 

A klumpatalp vastagsága mondta meg, ki vagy