Mátrix

Nem hiszem, hogy sokan lennének a korosztályomban, akik nem látták a Mátrix-filmeket. Emlékszem, anno ezer éve, kijöttem a … nem, nem moziból, hanem a számtechszakkörről (akkor még így hívtuk, nem informatikának, és csak szakköri szinten tartották nálunk – mondtam, hogy régen volt), ahol tanagyag híján, vagy annak ellenére időnként filmet néztünk. Osztálytársammal sokáig emlegettük az élményt. 16 évesek voltunk, ez pedig egy új és izgalmas elmélet volt, ráadásul a film is hozzátette a magáét. 

Rengeteget beszélgettünk is arról, hogy mi van, ha egy virtuális valóságban élünk, és hogy hogy lehetne kitörni belőle. Később, egyetemen is szóba került az egyik szemináriumon, ahol a tanár 90 percen keresztül elemezte a filmet. Elég hamar elvesztettük a fonalat... A gondolat időnként elő-előkerült: egyetemi csoporttársakkal beszélgettünk, filozófiaszemináriumon is szóba került a gondolat, és régi kollégákkal is megvitattuk a problémát. Volt diákjaimmal a számítógépes játékok kapcsán jártuk körbe a kérdést, meglepő ötleteik voltak. 

Legutóbb legnagyobb döbbenetemre a kislányom hozta fel a témát, holott nyilván ötévesen nem látta a Mátrixot, nem is beszéltünk róla, sem hasonlóról. Egyik este sírni kezdett, hogy nem akar mesekislány lenni egy kitalált világban, neki jobb igazinak lenni, ugye nem mesében vagyunk. Megnyugtattam, hogy ha mesében élnénk, akkor elég lenne egy sárkányt legyőzni ahhoz, hogy boldogan éljünk, amíg meg nem... 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)