Fekete Bori: „Nem akartam megfelelni, engem tükröz ez az album”

– Mit kell tudni a Népdalaim címet viselő lemezről?

– Az első szólólemez minden zenész és énekes életében meghatározó pont, és tartoznak is hozzá bizonyos elvárások, konvenciók. Bár a zenei érdeklődésem nagyon széles és vegyes, eleinte úgy voltam vele, hogy népdalénekes vagyok, ezt tanultam, ezért az albumon is csak ezt az oldalamat fogom bemutatni. De ahogy egyre több felállásban, stílusban volt szerencsém kipróbálni magam, melyek túlmutattak az autentikus népzene határain, úgy döntöttem, a lemez inkább a jelenlegi énem lenyomata lesz. A magyar népzene mellett megszólalnak rajta török és bolgár dallamok is, felfedezhetőek régizenei párhuzamok, és több rendhagyó hangszereléssel is kísérleteztünk. A koncepcióm az volt, hogy nincs koncepció, de úgy érzem, ez az album tükröz engem, és mindent, amit szeretek.

– Sok lemezen közreműködtél már. Milyen volt ehhez képest a sajátodon dolgozni?

– Nagyon nehéz és fárasztó. Tizenöt közreműködőt hívtam meg, ráadásul a szakma krémjéből, így sok szabadideje senkinek se akadt. Nem volt egyszerű feladat a próbákat és a felvételeket összeszervezni; öt napot stúdióztunk, mire rögzítettük az összes számot, majd ezt követte még a javítás, keverés. Nagy falat volt, de hatalmas tapasztalatot nyújtott, és nagyon élveztem.

– Keveset jársz mostanában Egerben. Mivel foglalkozol a hétköznapokban?

– Gyakornokként dolgozom egy rádiónál, zenei műsorszerkesztést tanulok, most főleg népzenei vonalon, emellett magánúton éneket tanítok. Ami a fellépéseket illeti, koncertezem a Dobroda zenekarral, énekese lettem a frissen alakult Chalga zenekarnak, mely az első, nem magyar népzenével foglalkozó formáció, amiben részt veszek. Emellett van duó és trió műsorom Szokolay Dongó Balázzsal és Bolya Mátyással, és szólóénekesként is sokszor kapok meghívást, részben a közelmúltbeli televíziós szerepléseim hatására.

– Valóban, tavaly harmadjára léptél színpadra a Fölszállott a páva színpadán. Milyen hatással volt ez a pályádra?

– Igen, két alkalommal én jelentkeztem a versenyre, most harmadjára a zsűri hívott vissza. Nagyon kemény ez a fajta szereplés, a kétnapos tévés tortúra, és az élő adás, ahol nem ronthatod el, mert több ezren néznek. Adott viszont egy nagy rutint, és harmadjára már tapasztaltabban, kevésbé izgatottan léptem a színpadra. Élveztem minden percét. Azóta is sokszor gondolok rá, hogy ha ott egymagamban, élő adásban ki mertem állni, nehogy már egy koncerten, zenekarral a hátam mögött izgulni kezdjek… Magasra tette a mércét. Ezen kívül nagyon sok elismerést, dicséretet kaptam olyan emberektől, akiket nem is ismerek, vagy nem gondoltam, hogy követik a műsort.

– Klasszikus fordulattal élve: milyen terveket szősz a jövőre nézve?

– Hosszú távon szeretnék a médiánál maradni, és beletanulni a rádiózás, sőt, a televíziózás világába is. Mindenképp szeretnék ezen a területen egy főállást, de mellette a tanítást is folytatnám. Állandóan képzem magam, heti rendszerességgel járok énektanárhoz, ezzel párhuzamosan egyre több megkeresés is érkezik. Szeretném ezt fenntartani, sőt, akár többet is vállalni, de ha a jelenlegi formációk megmaradnak és mindig van mit csinálni, van mire készülni, az önmagában is nagyon motivál. Illetve már tervezem a következő albumot, mert amikor a jelenlegit készítettem, annyi ötlet született, hogy szinte kitelik belőle egy új lemez. Ha minden jól alakul, talán már ősszel bele is vághatok. Ehhez viszont már határozott koncepcióm van: duókat szeretnék énekhangra és hangszerekre.