A milánói világkiállításon is jártak már a mátrafüredi babák

A település egykori általános iskolája ma több tucat baba otthona. A múzeumot Lovászné Juhász Rita üzemelteti, akinek saját munkáiból álló kiállítása 1983-tól látható. A kiállítóhelyek változtak az évek alatt, kezdetben saját otthonukban nyitották meg a tárlatot, de már több évtizede, hogy az önkormányzattól bérelt épületben fogadják a látogatókat. A babák készítőjéről, a múzeum tulajdonosáról, Lovászné Juhász Ritáról hamar kiderül, a munkája ­valódi szenvedélye. A betérőknek egyéni tárlatvezetés jár, bennünket is készségesen végigkalauzol a szobákban. Az első helyiség vitrinjeiben a történelmi viseletekbe öltöztetett babák láthatóak, barokk, reneszánsz és rokokó korszak öltözeteit is megismerheti a nézelődő. A tulajdonos legújabb munkája a huszárbaba díszmagyar ruhában.

– Fiúbabákból kevés van, mert a lányokat jobban szeretem öltöztetni, de én készítem a babatesteket is textilből, ami egy külön mesterség és igen pepecs dolog. De a ruhák megvarrását is rengeteg kutatómunka előzi meg, ma már körülbelül egy hónap alatt tudok elkészíteni egy babát. A nagymamám sokat segített kezdetben – teszi hozzá az iparművész, aki elmeséli azt is, hogy a nagyszülője nevelte fel, aki népi iparművészként tanította őt a hagyományok szeretetére. Rita tízéves kora óta segítette és elkísérte őt a gyűjtőútjaira. Palócföldön sokat jártak, régi textileket, hímzéseket kerestek, a múzeum második termében kiállított palóc falvak régi lakástextíliáinak, használati eszközeinek egy része az akkori gyűjtésekből való.

– Állítólag már háromévesen tudtam hímezni – meséli, miközben végigsétálunk a történelmi viseletek mellett és elérünk a palócbabákhoz. – Már az általános iskolában kiderült, hogy jó a rajzkészségem, később elvégeztem a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola textil szakát. Ott minden textiltechnikát – mint például a szövés, szövött anyag tervezése, batikolás, varrás – megtanultam. Ma már a csipkeverést is oktatom, amelyet idős asszonyoktól tanultam, majd autodidakta módon sajátítottam el. Hímzőszakköröket is vezetek és gyakran kérnek fel a környékről a hagyományőrző csoportok a fellépőruháik elkészítésére.

Közben Lovászné egy máriáslány-babát vesz a kezébe, amelynek a ruhája igen aprólékosan kidolgozott. Az alsószoknyák és a baba kezében a gyertya is a tájegységnek megfelelő szokásokat mutatja. Átsétálunk a másik helyiségbe, a folyosón több felnőttnépviselet is látható. A Néprajzi Múzeum által védetté nyilvánított kiállítási anyagban a jeles ­ünnepi viseletek mellett a hétköznapi ruhák is helyet kaptak. Az 1800-as évekből való ágyvég közelében fejdíszek és bútorok is láthatók.

Számos díj és elismerés birtokosa

Lovászné Juhász Rita az 1980-as évektől aktívan részt vesz a Heves Megyei ­Népművészeti Egyesület munkájában, alkotótáborokat, kézműves-foglalkozásokat szervez és vezet. Rendszeresen tart megyeszerte kézműves bemutatókat. Viseleteivel számos országos pályázaton mérettette meg magát szép eredményekkel. Megkapta a Népi Iparművész címet 1987-ben a ­viseletkészítő szakágban, majd 2013-ban hímző szakágban is. A népművészet ifjú mestere lett 1998-ban. Külföldön – Csehországban, Németországban, Lengyelországban, Franciaországban – is megismerhették a munkáit kiállításokon. A ­Népművészeti Egyesületek Szövetség szervezésében szakmai úton járt Firenzében, s 2015-ben a milánói világkiállításon képviselte Magyarországot csipkeverés- és babaöltöztetés-bemutatóval. A gyöngyösi II. Rákóczi Ferenc Általános és Művészeti Iskola számára a történelmi magyar társastáncokhoz tervezte meg és készítette el a középkortól a rokokóig tizennyolc gyermeknek a korhű fellépő ruhákat.