2021.12.02. 20:00
A Montmartre-i ibolya szórakoztatja a publikumot az egri Gárdonyi színházban
Idén mindent kétszer kell mondani. A színházban is. Januárban volt egy online bemutató, de a közönséggel való találkozás öröme elmaradt. Most ez megvalósulhatott. November 19-én a nagyszínpadon felcsendültek Kálmán Imre klasszikus dallamai. A művészek izgalommal, a közönség kiéhezve várta, és nem csalódott: Bozóki Mara látványos díszletei között, sziporkázó tehetséggel énekeltek a művészsors buktatóiról.
Ám ahol a tehetség szorgalommal párosul, ott nem lehet baj, még ha a pandémia át is írja a szereposztást. Henry Murger Bohémvilág című regénye 1851-ben jelent meg, s a párizsi művészvilágból vette szereplőit. A tehetséges és álmodozó zeneszerző, író és festő padlásszobájából indul a történet, melyben megelevenednek az akkori Párizs színes figurái. Tudjuk, már sem ezek a figurák, sem ez a Párizs nem létezik. A regényből Puccini írt világhírű operát, s 1935-ben a magyar Kálmán Imre nem kevésbé népszerű operettet.
Az elmúlt évtizedekben sokszor játszották a darabot a magyar színpadokon. Jómagam először a debreceni teátrumban találkoztam vele, ahhoz az előadáshoz ugyancsak köze volt annak a Halasi Imrének, aki most az egrit színpadra állította. A szerzők, Kálmán Imre, Julius Brammer, Alfréd Grünwald belülről ismerték ezeket a szereplőket.
A műsorfüzetben Nagy Szilvia, Violetta megformálója így összegez: „Mindazokról szól, akik hisznek a hivatásukban, és a körülményekkel dacolva kitartanak bármi áron, egy jobb világ reményében. Így szép, így érdemes, és talán csak így lehet megküzdeni az élet nehézségeivel.” Henry megformálója Csathó Norbert így fogalmaz: „számomra a darab legfontosabb üzenete: ha hiszel önmagadban, a barátaidban, és kitartasz a nehéz időkben, mindened megvan ahhoz, hogy az légy, amire mindenki vágyik. Boldog”.
A három reménybeli művész Henry (Csathó Norbert), Florimond Heryé zeneszerző (Nagy András) és Raoul Delacrox festő (Török-Ujhelyi Tamás) a mindennapi megélhetés gondjai közt nyomorognak, ahol velük él a tehetséges énekesnő, Ninon, aki épp a cselekmény kezdetén hagyja el szerelmét, a festőt. A padlásszobába bejár a vajszívű végrehajtó Spagetti (Rácz János), és fellátogat a házban lakó fiatal, szép és jólelkű Violetta (Nagy Szilvia), nyomában a kizsákmányoló zsarnok mostoha apjával, Duranddal (Vókó János). A fordulatos cselekmény végén mindenki a helyére kerül: Ninonból, majd Violettából primadonna lesz. Az ifjak megkapják a tehetségükhöz méltó munkát, de még előtte eléneklik az örökbecsű slágert: „Művész, ha gyötör a szegénység!” A darab második részében pedig ízelítőt kapunk abból, hogy miként befolyásolja a művészvilágot a politika, a gazdaság, a korrupció és a jószerencse!
Török-Újhelyi Tamás remek kvalitásokkal oldja meg az újabb énekesi feladatokat. A Ma Önről álmodtam megint kezdetű örökbecsű dalt, és a többieket. Csathó Norbert előttünk érett színészé, lelkiismeretes és lendületes. Nagy András elegáns könnyedséggel ugrott be a szerepbe, teljes személyiségével teszi hihetővé a jobb sorsra érdemes zeneszerzőt. Nagy Adrienn mint Ninon, érett szépségével, s egyre jobb énektudásával gyönyörködtet. Nagy Szilvia még mindig képes elhitetni, hogy ő az az ártatlan fiatal lány, akit meg kell menteni. Az előadás végére ragyogó primadonna lesz, szép jelmezben. A jelmezterv Szélyes Andrea munkája.
Rácz János mint Spagetti, a végrehajtó, az előadás motorja. Játékában kerüli a túlzásokat, s remek ritmusérzéke miatt győzi a replikákat, kacagtató helyzeteket teremtve. Reiter Zoltán az egri társulat megbízható pillére. A korrupt, ám kenyérre kenhető hadügyminisztert játssza, aki mindenre képes Ninon szerelméért.
A történet második részében a korabeli színház világából kapunk ízelítőt, amit a szerzők jól ismertek. Az igazgatónak lavírozni kell a megrendelők, a szponzorok kívánságai s a művészek szeszélyei között.
A színházigazgató – Fehér István remeklése – megpróbál helytállni. Sikerre vágyik, ezért a megrendelők és a közönség kegyeit tartja szem előtt. A babonás Rotschild báró (Baranyi Péter) szeszélyei és Ninon (Nagy Adrienn) raplija között lavírozik, Jeanette, az öltöztetőnő társa ebben. Ivády Erika kis egyéni drámát jelenít meg, a művészetért minden áldozatra képes kisembert.
A végén már kacagunk önfeledten. Az előadás pompáját míves és mozgalmas táncbetétek emelik. Topolánszkí Tamás koreográfiájában a megújult tánctársulat sziporkázik. Mindenekelőtt Emődi Attila, aki itt koreográfus asszisztens is, és a többiek: Cvikli Fanni, Fodor Sára, Forczek Janka, Martina Tizzi, Novák Laura, Giole del Santo, Horváh Bence, Plita Márk, Suba János, Szalai-Bordás Ádám. A Nagy Zoltán vezette zenei szekció kiváló munkát végzett ezúttal is. Jó ötlet, hogy a zenekari árokban átadja a helyét a darabbeli dirigensnek. A nézők pedig hálásak, hogy újra játszik – s milyen jól – az egri társulat.
