Ötvenévesen kezdett tojást patkolni a markazi mester, azóta már a csodájára járnak

A patkolt tojás a húsvéti ünnepkör sajátos dísztárgya. A festett vagy mintásra karcolt, vagyis írókázott tojások mellett a patkolás különleges magyar népi hagyománynak számít. Kezdetben kovácsok próbálták ezzel a kézügyességüket bizonyítani, ma már viszont különféle előképzettségű emberek űzik ezt a mesterséget. 

László Gyula huszonhárom évvel ezelőtt próbálkozott először tojáspatkolással. Akkor, ötvenévesen, a televízióban látott meg valakit, aki éppen készített egy ilyet, s azonnal úgy érezte, neki is össze kell állítania egy hasonlót. Az első munkadarabok persze még összetörtek, azután a műszerész-, műszakirajzoló-múlttal rendelkező mester hamar rájött a tojáspatkolás fortélyára és kialakította a saját technikáját. Mint közölte, több ezer tojást készített már az elmúlt évtizedek alatt.

A mostani tojáskészítők pedig a motívumokból, a patkók formájából, a rögzítés technikájából hamar megmondják, hogy melyik munkapéldány kinek a keze alól került ki. Igaz, nincsenek már sokan, akik aktívan patkolják a tojást, négynél nincsenek többen az országban. A kézműves sajátos módszere, hogy a tojás elejére és hátuljára is kerül a forrasztón alapú patkóból, a díszítéseket pedig belülről egy-egy szál rögzíti a külső felülethez. 
László Gyula a Heolnak kifejtette, hogy az első, 1999-ben zsűrizett példány elkészítése óta is folyamatosan fejlődik, tanulja a tojáspatkolást. 

A Szentendrei Skanzen nagyon fontos szerepet játszik a szakmai fejlődésében, hiszen először az ottani húsvéti rendezvényeken, még 2000-ben vett részt kiállítóként, s azóta is minden évben visszatér oda.

Az ünnepek idején rendszerint ott lehet találkozni vele és az általa készített patkolt tojásokkal is. Az esztendő többi részében a markazi kiállítóhely várja az érdeklődőket. Mint László Gyula elmondta, a koronavírus-járvány miatt az elmúlt két évben nagyon lecsökkent a látogatók száma, idén azonban már egyre többen térnek be hozzá. Olykor külföldi vendégek is érkeznek a műhelyébe, s vásárolnak is a munkáiból. 

A mester arról is beszélt, hogy a tojásdíszítés és -patkolás Magyarországon leginkább a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik, a világ más tájain azonban ez sokkal általánosabb jelképnek minősül, hiszen valójában az újjászületés és a termékenység szimbólumának tekintik a Földön mindenhol. 

– Már az ókori egyiptomi sírokban is találtak festett tojásokat – tette mindehhez hozzá László Gyula, aki talán a legbüszkébb arra az általa létrehozott tyúktojásra, amelyen pontosan 148 patkót helyezett el. 

A markazi bemutatóhelyen a legkisebb pintytojás és a legnagyobb, egy strucctojás egymás mögött tekinthető meg.

Igazi mestermunka mind a kettő, a pintyé kifejezetten törékeny, hajszálvékony héjú. Ugyanakkor strucctojást könnyű beszerezni, hiszen sokan tenyésztik az országban. A kézművesmester arra kérdésre, hogy manapság mennyire éri meg tojásokat patkolni, inkább csak mosolyog, s hozzáteszi: ez egyrészről nagyon jó időtöltés, másrészről pedig azok a vendégkönyv-bejegyzések vagy más úton visszajutó vélemények, köszönetnyilvánítások adják a legnagyobb erőt, hogy újabbnál újabb tojások kapjanak díszítéseket, patkókat a markazi műhelyben.