Divatbemutató is volt az egri viseletkonferencián + fotók

A Viseletek régen és ma című konferenciát 12. alkalommal rendezik meg Egerben. A péntek délutáni megnyitón Kiss István, a Heves Megyei Népművészeti Egyesület elnöke kifejtette, nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a legkiválóbb szakemberek küldik el ruháikat erre az alkalomra.

Igyártó Gabriella, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének ügyvezetője külföldi népviseletes tapasztalatairól mesélt, majd elmondta, a népek keresik az összetartozás élményét, ehhez szükségük van szimbólumokra, s a viselet jó erre a célra. A gyökeret erősíti, az elődök közösségi élményét idézi föl. Egyszerre van jelen a globalizáció és a helyi kis közösségek keresése. Tágul a világ, az emberek sérülékenyebbnek érzik magunkat egyedül, ezért kellenek társak, közösségek. Ezt erősíti egyszerűen a viselet. A cél, hogy a viseletek sokféleségét megmutassák az embereknek, és tegyék nekik is hozzáférhetővé.

Beszélt arról, hogy Erdélyben a Szilágyságban zajlott egy program, 18 településen több mint hatszázan varrhattak maguknak viseletet, kaptak hozzá alapanyagot és tudást, maguknak elkészíthették és megtarthatták. Ezt szeretnék kiterjeszteni ott, de itthon is jó ötlet lehetne. Szerinte országos szintű programok kellenének, amelyek a viselethordás népszerűsítését célozzák meg. Erre várnak ötleteket is, de elmondta, együttműködnek a Folktrenddel, amely ugyan szélesre tárja a kaput, de olyanokhoz is szól a divattal, akik maguktól nem érdeklődnek a népművészet iránt. Ez is egy lehetőség.

Dr. Simonovics Ildikó, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa a Magyar menyasszony kiállításról beszélt, amely decemberben nyílik meg az intézményben. Fölidézte, februárban bemutattak egy adatbázist és már van benne 1100 böngészhető esküvő, közel 3000 fotóval, ezeken nyomon lehet követni a divatot. Az esküvő a legnagyobb nap, a korai fotóknál a műtermeket fiatal párok lepték el, meg kellett ezt az eseményt is örökíteni. Családfakutatásnak köszönhetően ma már sok esetben megtudhatják a muzeológusok, ki van a képen. A párok elhelyezkedése, érzelmek sugárzása sokat elárul a korról, ahogy a kéztartás is a családi viszonyokról. A városiak esküvői ruhái a korszak divatját képezik le, a báli ruhákhoz vannak közel. 1900-ból már van népviseletes fotójuk is, vannak szabadtériek. Évtizedenként mutatta be a menyasszonyi ruhák változását, az 1920-as években például a gazdasági válság miatt is rövidült a ruha hossza, eltűnt a fűző. A férfiak ruháját elegáns visszafogottság, minőségi alapanyag, harmónia jellemezte egyre inkább. Mint mondta, kutatások is indultak a projekt kapcsán, fotókat, koszorúkat is gyűjtöttek a 30-as 40-es évekből. A következő évtizedeket ismertetve elmondta, a menyasszonyok a legsötétebb rákosi korszakban is tündököltek, de például 1944. decemberében is tartottak esküvőt, Budapest ostromakor. Később a ruhák egyszerűsödtek, más lett a fejdísz, fátyol, színesedtek is a ruhák. Az utóbbi években egy-egy jelentős történelmi ruhadarabot is megidéztek. Bemutatta egy boldogi házaspár (Zsíros István és Mistett Erzsébet) fotóját is, akik 1956-ban házasodtak össze és vaslakodalmukkor is készült róluk kép.

Viszóczki Ilona, a Herman Ottó Múzeum muzeológusa a matyó menyasszonyi öltözetek változásait ismertette a 20. század első felében. Mint mondta, a népviselet a divattal változott, minden generáció újított, de meghatározók voltak a közösség kötelékei. Először általánosságban beszélt a matyó viseletekről, majd a házasuladó lányok és legények öltözetét mutatta be, aztán az esküvői fotókat, illetve az asszonyi fejviseleteket. Elmagyarázta, a nők milyen ruhadarabot és színt meddig viselhettek, egyre sötétebbet kellett hordaniuk, a 40 év körüliek már szinte teljesen feketében jártak. Kitért a szentistvániak matyó viseletére is, akik nem a feketét, hanem a fehéret részesítették előnyben, ruháik sziluettje a sokszoknyás palóchoz hasonló. Az 1920-as évektől fehérre hímeztek fekete helyett.

Ezt követően az ünnepi viseleteket mutatta be, a ruhát, a kalapot, az inget. Elmondta, bár az 1910-es évekből kevesebb kép készült máshol, az első világháború körül megugrott a matyó népviseletes fotók száma, ekkor lett ugyanis fotó műterem Mezőkövesden. Az esküvői fotó kitüntetett helyen szerepelt a szobák falán, kötelező elemévé vált az esküvőnek, így gazdag, szegény is készíttetett, hiába volt drága. A menyasszonyi ruhákban az első világháború vége hozott változást, érvényesült a polgári hatás, elsősorban a gazdagok fotóin. Az 1920-as években még volt fekete menyasszonyi ruha, illetve ekkor ősszel, télen, kora tavasszal volt a lakodalom, vastag volt a ruha. A második világégés idején a menyasszonyi ruha karaktere hasonló a korábbihoz, de nincs már vállkendő, féling helyett lityát hordtak, változott a koszorú. A vőlegény még csizmában volt, de nincs kalapja, és zakót hordott. 1953-ban múlt el a népviselet a hétköznapok, ünnepek világából, utána nincs matyó esküvői fotó. Nem volt praktikus a viselet és drága is volt.

Az első nap harmadik előadását dr. Tóthné Kőrösi Zsófia tartotta a höveji hímzésről és viseletről. Előadását megelőzően a saját maga tervezte és készítette darabjaiból egy divatbemutatót is tartottak.

Beszélt a fehér anyagokról és fehér hímzésekről, amelyek nyugat felől jöttek az országba és a nyugati részen nagy divatjuk is volt a 19. században. A fehér hímzés sokáig jellemző volt a Rábaközben, mára Hövejre szorult vissza, de az 1950-es években Kapuváron, Csornán még viselték ezeket a darabokat. Ismertette a pókozást is (a lyukak kitöltése különböző motívumokkal). Az anyagok egyre vékonyodtak, a tüllt is szerették, bár kevésbé szépen volt hímezhető., amely egyre elterjedtebb lett és ez adta a ruhák díszét. Emellett divat lett az asszimetria és a minél változatosabb pókolás. Elárulta, ő egy ruhán egy, legfeljebb két pókoló mintát alkalmaz. Nem csak fehérre hímez immár, hanem szükség van fekete alkalmi ruhákra is, így ilyeneket is készít, fekete mintákkal, illetve nyitni kell immár a színek felé is. Készít kiegészítőket, illetve férfi ingeket is díszít a tájegységre jellemző motívumokkal.

Berzeviczi Fehér Jánosné szervező a kiállításról és konferenciáról elmondta, az egész Kárpát- medencéből érkeztek különböző öltözetek. A két nap egyik témája a magyar menyasszonyok, bemutatják, milyenek voltak a régi feketék és fehérek, s, hogy ezek alapján milyen hordhatókat készíthetnek. Vannak ma hordható zoboraljai hímzéses, s hevesi szűrrátétes darabok. A höveji csipke is megjelenik a menyasszonyi ruhákon, külön öröm, hogy a héten jelentették be, hogy ez hungarikum lett. A másik témakör a szűr, a régi hagyományos szűrök és modern viseletek, amiket lehet hordani. A menyasszonyok köré pedig megjelenítették a násznépet palóc, nagybaracskai, székelyföldi, kalotaszegi viseletben, majdnem minden tájegység megjelenik.

A kiállításon van alkotása a Hevesi Csillagvirág alkotóközösségének, szűrrátéttel borított kosztüm és menyasszonyi ruha érkezett tőlük. Lovászné Juhász Rita polgári viselete és Berzeviczy-Fehér Jánosné is kiállított palóccal, de Torba Ildikó munkája is megtekinthető.