„Nekünk itt olyan volt Utassy Gyula, mint az országnak Puskás Öcsi”

„A szülőktől. Tőlük örököltem a tiszteletet és mások tiszteletét, az emberekre való figyelést, a toleranciát” – említette Utassy Gyula. A hajdani csatár pályafutása állomásainak felidézésén túl magánéletének alakulásáról és fontos döntéseinek hátteréről is beszélt az Éber kómában a magyar foci című, szerzőként Matusz Gyula által jegyzett könyvben.

A vékony dongájú támadó pályafutása 1970-ben kezdődött lakóhelyén, Bükkszenterzsébeten. Onnan a szomszédos Tarnalelesz következett, majd az NB III.-as Ózd igazolta le. A katonai szolgálatot a Honvéd Papp József SE játékosaként töltötte. A jobbszélső feltűnt a Bp. Honvéd vezetőinek is, így 1978-ban a fővárosi katonacsapathoz került, ahol öt NB I.-es meccsen jutott szóhoz. Egy gólt szerzett, azzal lett döntetlen a Csepel elleni mérkőzésen.

„Póczik elhúzott a bal szélen, visszagurított, és én tizennégy méterről lőttem a bal sarokba” – emlékezett a találatra a gólszerző a Heves Megyei Hírlap 1992. október 20-i számában. Budapestről újra Ózdra vezetett az útja. A Kohásszal megnyerték az NB II.-őt, így ismét az élvonalban játszhatott.

„Emlékezetes a Rábának rúgott két gólom is, már az Ózddal. Akkor Verebes József volt az ETO edzője, s abban az évben nyert bajnokságot a győri együttes. Ezen a meccsen 4–3-ra mi győztünk.”

A 15 ezer néző előtt rendezett összecsapáson a házigazda fekete-fehérek részéről az a Ligeti László is eredményes volt, aki ugyancsak Bükkszenterzsébetről indulva jutott el az NB I.-ig.

Utassyra tíz évig számíthattak a borsodiak, majd miután érezte, hogy túl van pályája csúcsán, 1988-visszatért Tarnaleleszre.

A futballista alakját két olyan személy segítségével idézzük fel, akik egészen fiatal korától ismerték.

„Gyerek voltam, amikor Gyusziék lejártak focizni Leleszre és az egyik télen a nagyvölgyi hídnál, a befagyott patakon futballozott velünk egy konzerves dobozzal. Úristen, micsoda trükköket bevetettek a Ligetivel! Ezt amíg élek, soha nem feledem el – fogalmazott az egykori tarnaleleszi focista, a település jelenlegi polgármestere, Kovács Passza Béla. – Szerény, rendkívül jóindulatú, barátságos, segítőkész, igazi SPORTEMBER volt, akinek a családja és a foci volt a mindene. A tehetséges, szorgalmas és gyors futballista kiismerhetetlen cseleivel megőrjítette ellenfeleit. Magam is játszottam ellene barátságos mérkőzésen Tarnaleleszen. Bár az NB I.-es Ózdi Kohász komplett csapatától 4–1-re kikaptunk, de akkor az egyszer nem bántuk, mert Gyula két gólt rúgott. Emlékszem, rádión hallgattuk az NB I.-es közvetítésben, amikor a Bp. Honvéd színeiben betalált a kapuba. Büszke vagyok, hogy láthattam a pályán az Ózdi Kohász NB I.-es csapatában többek között a Rába ETO, FTC és az MTK ellen. Súlyos sérülésből akaraterejének köszönhetően épült fel és futballozott újra. Játékosként alázattal viselkedett a labdarúgás iránt. Ligeti Laci, Kovács Pesma Zoli és Utassy Gyuszika volt, akikre felnéztem a magasabb osztályban szereplők közül. Halála nagy veszteség nemcsak a családja, hanem minden sportszerető barátunk számára. Nagyon fog hiányozni nekünk!”

Sike András egykori játékostársként a tarnalelesziek megyei I.-es bajnoki címe és az NB III.-ban töltött idény (1991/92) kapcsán idézett emlékeket.

Ám előtte a Meteor SE első NB III.-as meccsének összeállítása 1991. augusztus 24-ről, amikor Utassy Gyula először látta el tanácsaival az újoncot.

Tarnalelesz–Balassagyarmat 0–0

Tarnalelesz, 800 néző. V.: Jancsó.

TARNALELESZ: Ferencsák – Jenes, Ivádi, Suha, Sike, Orosz Z., Orosz G., Utassy Gy., Danó, Tumpek, Radics (Utassy Cs.). Megbízott edző: Utassy Gyula.

– Arra kértük, vállalja el az edzőséget, mert akadtak, akik elmenekültek az égés elől, miközben nekünk nagy szükségünk volt trénerre – mondta a Meteornál vezetőként is tevékenykedett Sike András. – Ő nem féltette a létező presztizsét, miközben akik távoztak, azok féltették a nem létező elismertségüket. Gyuszi azonban nem edző volt. Nem akart parancsolni, és nem hibáztatott senkit, csak kiosztotta a feladatokat. Ő rendelkezett a legnagyobb futballtudással, miközben a legszerényebbnek számított. Azt az ifisták mondták róla, hogy úgy kezelte őket, mintha ők is focisták lennének. Ez pedig nagyon sokat jelentett a fiataloknak. Érdekesség, hogy neki a megyei II. osztálytól az NB I.-ig minden bajnoki osztályból volt aranyérme. Nekünk, leleszieknek és a térségben élőknek olyan volt Utassy Gyula, mint az országnak Puskás Öcsi, mindenki példaképnek tekintette.

Utassy Gyulát november utolsó hetében kísérték utolsó útjára szülőfalujában, Bükkszenterzsébeten. Egy hónapja lett nyugdíjas, de ennek a jó oldalát már nem élvezhette.