A Gyöngyösi AK atlétái szerény keretből alkotnak kiválót

– Úgy zajlik a távoktatáshoz hasonló edzés, mint ahogy azt elképzelték?

– Egészen a múlt hét végéig végeztük a megszokott munkát – válaszolta Szabó Gábor szakosztályvezető, egyben vezetőedző. – A helyzet komolyságához alkalmazkodva abban egyeztünk meg a fiatalokkal és a szülőkkel, hogy mivel „legálisan” együtt nem dolgozhatunk teljes létszámmal a megszokott helyeken, így mindenki egyénileg hajtja végre az edzésmunkát. Bízunk abban, hogy ez a kényszerű és indokolt „szabadságvesztés” hamar véget ér, és akkor ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk.

– A jövő teljesen bizonytalan, a múlt pedig a nagyközönségnek talán kevésbé ismert. Hogyan és mikor kezdődött az ön által vezetett szakosztályi munka?

– A létszámunk 10–14 fő között mozog. Bővítésre egyrészt az anyagi körülmények miatt nincs lehetőség, másfelől az edzői kapacitásból adódóan. Jómagam ezt a tevékenységet teljesen ingyen és bérmentve végzem három éve, vagyis nem kaptam még érte a Facebook-like-on és a kézfogáson kívül sokat. Csiszár Vivien külön edzéseit Tari Tibor kíséri figyelemmel, a többiekét a feleségem, Marianna és Bence fiam segítségével irányítom.

– Mire összpontosítanak leginkább, mi jelenti a fő irányvonalat?

– A korosztályunk elég tág, ugyanis a 10 évestől a 19 évesig van gyerekünk, vagyis eléggé heterogén a közösség, nem is könnyű ezt kezelni. Ha szakágakban gondolkozunk, akkor a legolcsóbb megoldást választottuk, ez pedig a futás. Ezt úgy tudjuk művelni, hogy technikai eszközökre nincs szükség, így például a magasugrás kellékeire, de nincs normális távolugró pályánk se, vagyis igazából azt sem tudnánk gyakorolni. Csak a futás marad, ebből is legpraktikusabb, a középtáv. Az évek során rájöttem, hogy ezt miként lehet kezelni, és viszonylag magas szintre lehet vinni a gyerekeknél. Eközben a lényeg, hogy jó kis csapat gyűlt össze.

– Az eredmények egyértelműen azt támasztják alá, hogy a társaságot jó képességű fiatalok alkotják.

– Viszonylagos szerencsém volt a kezdetek után, mert rögtön az első évben két nagy tehetséggel tudtam dolgozni, aki a kezem közé került. Furcsa módon búvárúszásból jöttek hozzánk a gyerekek. Nagyon korrekt volt az edzőjük, vagyis a Mátrai Erőmű BK szakvezetője, Veress András. Makovinyi Attilát szívesen elengedte, mert látta, hogy ő a futásra termett. Ez neki is feltűnt mint búvárúszónak. Röviddel a kezdetek után Attila már sikereket ért el, hiszen az első fedett pályás bajnokságán másodikként zárt 300 méteren. Akkor még kóstolgattuk, mi legyen az a táv, ami neki megfelel, aztán végül 1500 méteren szerzett bajnoki címet. Ez most ugye legutóbb úgy sikerült, hogy a szombati 1500-as bajnoki cím másnap 800 méteren az elsőségébe került, ahol ezüstérmet szerzett, és Európa-bajnoki szintidőt futott. De ez nem baj, legyen máskor is úgy, hogy elveszítünk valamit valamiért. Attila a legnagyobb tehetségünk, őt azonban hét közben távirányítással tudom mozgatni, mert Egerben tanul a Neumann gimnáziumban. A megbeszéltek szerint hajtja végre leginkább a Szentmarjay stadionban, és utána pénteken és szombaton itthon, Gyöngyösön edz. Vele már számolnak, az országban mindenhol jegyzik. A nagyobb atlétikaegyesületek is figyelik, mikor megy továbbtanulni, mert akkor vigyem oda hozzájuk. Olyan magas képzettséggel és tudással rendelkezik, hogy a következő olimpia reménysége. Ezt egyelőre csak a vágyálmok között mondom, de nem rugaszkodtam el nagyon a földtől.

– Makovinyi Attilának akadnak követői?

– Igen, méghozzá a tőle négy évvel fiatalabb Tábi Bence, aki Attilához hasonló tehetség és az újonc ob-n bronzérmet szerzett. Nagyon eltökélt fiatalról van szó, akivel hasonlóak a célok, mint Attilával voltak. A lányoknál Sinka Dóra, ­Bujdosó Dorottya, Tóth Bernadett, Csolák Anna, Szentmihályi Dóra bontogatja szárnyait, a fiúknál Kecskés Barnabás sprinterbabérokra tör. A 14 fő között szerepelt igazoltként a nagyobb fiam, Milán, aki hosszú utcai félmaratonokon indul, és elég jól szerepel. Juhász Patrik egyelőre 1500 és 3000 méteren érdekelt, de inkább a hegyi futás felé hajlik. Ahogy Csiszár Vivien, ő is volt magyar válogatott, részt vett az Eb-n, Vivi pedig ott volt az argentínai vb-n. Attila a visegrádi négyek válogatott találkozón képviselte a nemzeti színeket. A másik egy hét országot felvonultatott válogatott viadal volt. Előbbin negyedik, utóbbin ötödik helyezést ért el. Legjobb magyarként végzett a csapatban.

– A hegyi futásra mennyi edzői energia jut?

– Ebben a szakágban Csiszár Vivien az élversenyzőnk, ő teljesen külön utakon jár. A többiektől eltérően más magaslatokat ostromol. Közös munkát vele nem végzünk, Tari Tibor segíti. A hosszútávfutó magányosságával és eltökéltségével küzdi le nap mint nap a Mátrát.

– És ön hogyan szervezi a csapat mindennapjait?

– A lehetőségeink eléggé korlátozottak. A Szpari pálya, azaz a Kömlei Sporttelep áll rendelkezésre, illetve a téli időszakban ugyanitt a kis tornateremben tudunk mozogni. Az általános menetrend szerint hétfő, szerda és péntek az edzésnap, ez mindenkire vonatkozik, de az extra tehetségeknek ezen felül még három tréning szerepel a programban. Ezekre különböző helyszíneken kerül sor, úgy mint a Szpari-pályán, a Kálváriaparti iskolában, a Sárhegynek egy speciális négyszázas emelkedőjén, a Gyöngyös és Mátrafüred közötti kerékpárúton, eltérő távokon.

– Mennyi pénzből gazdálkodnak, és ebből mire futja?

– Elég szolid körülmények között dolgozunk, emiatt a ténykedésünk meglehetősen korlátozott. Hogy ez pontosan mit jelent? A tavalyi évben mindösszesen 130 ezer forintból gazdálkodtunk. Bíztam benne, hogy az idei év picit jobb lesz, ám a jelenlegi helyzet nagy reményekre nem jogosít, sőt igazából sejteni sem lehet, mi vár ránk az elkövetkezendő hónapokban.

– Egyszer azonban vége lesz ennek az állapotnak és új erőre kell kapni. Önt mi motiválja?

– Szeretem csinálni, jó csinálni és megtartjuk a szakosztályt, amíg egészségem van, addig működünk. Biztos vagyok benne, hogy minden évben szerzünk országos bajnoki érmes helyezést. Makovinyi Attila a kisebbeknek már példaképként szolgál, és ez nagyszerű, mert nem a televízióban és nem a celebvilágban, hanem ott a pályán, ott a teremben mozog, ez pedig nagyszerű a mi életünkben. Örülök, mert mindig akad olyan gyermek, aki élteti bennem a reményt, aki nem engedi, hogy elmenjen a kedvem, és így azt érzem, hogy van miért, kiért dolgozni.

Addig akar magas szinten sportolni, amíg lesz ösztönzőerő

– Mennyire szerepel a céljai között, hogy majd felnőttként is magas szinten atletizáljon?

– Tisztában vagyok vele, hogy magasabb szinten még nehezebb az élvonalban szerepelni, de mindent megteszek, hogy minél jobb legyek. Addig szeretném az atlétikát magas szinten űzni, amíg meglesz benne a kellő ösztönzőerő – válaszolta Makovinyi Attila.

– Akad-e hiányérzete a felkészülés és a versenyzés terén?

– Szerencsére nem teljesen egyedül készülök Egerben a versenyekre, ugyanis Juhász Patrik személyében van edzőtársam. Minél többen edzünk, annál könnyebb elvégezni egy nehezebb edzést, vagyis a társak terén akad minimális hiányérzetem.

– Idén mi számított volna a legnagyobb erőpróbának, figyelembe véve a jelenlegi járványügyi helyzetet?

– Legnagyobb kihívásként az Európa-bajnokság szintidejének megfutása várt volna rám, versenyeimet illetően pedig a diákolimpia országos döntő, a szabadtéri országos bajnokság és eredményeimtől függően a nyári Eb lebegett a szemem előtt. Ezek közül azonban aligha valósul meg bármi is...

Arany-, és ezüst fényben

Az idei fedett pályás ifjúsági és junior bajnokságon a fiatalabbaknál a 17 éves Makovinyi Attila 1500 méteren 4:03.47 perces idővel bajnoki cmet szerzett, míg 800 méteren (1:54.72 perc) a dobogó második fokára állhatott. Mindkét távon egyéni csúcsot futott, 800 méteren Eb-szintidőn belüli idővel. A junior korú Juhász Patrik 1500 méteren a 6., 3000 méteren a 8. helyen végzett.