Az egri pólósok edzője ment, a hiányérzet maradt

Valahogy lezáratlan minden. Az egyik népszerű, vízilabdával foglalkozó szakportál interjújában lehetett olvasni ezt a mondatot, méghozzá Dabrowski Norberttől, a ZF-Eger férfivízilabda-csapatának tavasszal, hét szezon múltán leköszönt mesterétől. A megyeszékhelyen remek éveket eltöltött szakember szavai sok mindenre utalhattak, és utaltak is, anélkül, hogy pontosan kifejtette volna gondolatait.

Hét hosszú év, és jelentős örökség. Amikor ­Dabrowski elődjét, Gerendás Györgyöt az emlékezetes rijekai 20–7-es Bajnokok Ligája-vereség után menesztette az egri klubvezetés, olyan csapatot kellett átvenni, amely a korábbi évadok során nem keveset bizonyított. A szakma és a közönség is további sikereket várt el – joggal, ugyanis a nívó olyan szintre emelkedett, amely a két­ezres évek elejétől soha nem látott szintet képviselt. Dabrowski Norbert az utód szerepében érkezett Egerbe, az utódlás mégis korábban következett be, mint azt sokan gondolni vélték. Ennek ellenére a korábban a klubnál játékosként is megfordult tréner nem ijedt meg a feladattól. Néhány hónap alatt bajnokcsapatot gyúrt a nemzetközi sorozatban folyamatosan bukdácsoló alakulatból.

Ugyanakkor nem lenne elegáns eltitkolni, hogy a honi pontvadászatban az edzőváltás pillanatában is jól állt a ZF, azonban az említett európai szerepléstől többet, jóval többet várt a közvélemény. Ebben kellett fejlődni. Nos, a következő idényben Dabrowskinak első igazi egri évében (2014/2015) e tekintetben is sikerült előrelépni.

Az akkoriban megváltozott lebonyolítású BL-sorozat barcelonai hatos döntőjére klubcsúcsot jelentő módon sikerült odaérni a sárga-kékeknek. Itt jegyzendő meg, hogy az egriek egymás után négy idényben jutottak el a legrangosabb kupasorozat végső játszmájáig, legjobb eredményként pedig 2017-ben a budapesti Duna Aréna mintegy tízezres publikuma előtt játszhattak bronzmeccset. Végül „be kellett érni” a világ negyedik legjobb együttesének járó címmel. Hogy a sor teljes legyen, a magyar bajnoki címen kívül további kétszer játszhattak finálét a tanítványok, és kétszer kupadöntőt, amelyek közül 2014-ben sikerül nyerni.

Bizonyítható, vitathatatlan és nem cáfolható, hogy a manapság már száztíz éves egri vízilabdasport öröksége jó kezekbe került, mint ahogyan Gerendás György karmesterpálcája is. Ez nem is lehet kérdés, ugyanis ahogyan az idén távozó szakember is vallja, a számok soha nem hazudnak.

Nyár elejétől immár korábbi egyesületének kötelékében, a BVSC-nél lát el utánpótlás szakmai-igazgatói feladatot a magyar válogatott másodedzőjeként 2013-ban világbajnoki címig jutott Dabrowski. Még úgyis, hogy eddigi állomáshelyén számára valahogy lezáratlan minden.

Egyszer az Egri ­Vízilabda Klub egy korábbi többszörös magyar bajnokának viharos távozásakor mondta Dabrowski Norbert, hogy „nem az én dolgom, de mivel más nem fogja, ezért én teszem meg, köszönöm!”

A most búcsúzott szakember vezetőedzőként a veretes múlt során a ZF-Egert a világ legjobb csapatai közé emelte, és huzamosabb ideig ott tartotta. Bajnoki címet, Magyar Kupát nyert. Persze, ő sem hibátlan, őt is megtalálták a kritikák és a rosszindulatú üzenetek, de az lenne furcsa a mai világban, ha ez nem így történt volna.

E sorok írója összegzésként a maga szubjektív látásmódja alapján így zárná le a felidézett hét esztendőt: nem az én dolgom, de mivel más nem fogja, ezért én teszem meg: köszönünk mindent!