Focival a gyógyulásért: fájó döntés a szervezőktől

„Ameddig lehetett vártunk, hátha nem kell kitennünk ezt a posztot, ám mostanra beláttuk, nincs értelme a döntés halasztgatásának: a koronavírus-járvány miatt az idei Focival a gyógyulásért jótékonysági torna elmarad” – szerepel a Focival a gyógyulásért jótékonysági teremlabdarúgó-torna közösségi oldalán.

A december végén szokásos esemény szervezői nagyon szomorúak, mert ez lett volna a tizedik torna. Mint írják: nagyon várták, hogy újra találkozzanak, ismét együtt segíthessenek súlyosan beteg és mélyszegénységben élő gyerekeknek. És nagyon fáj nekik, hogy a vírus immár biztosan elveszi tőlük minden év legjobb napját.

„Sokan javasolták, hogy valahogyan tereljük az online térbe a jótékonysági projektet, ám ezt nem tesszük meg. Ez a rendezvény ugyanis arról szól, hogy minden évben elmegyünk Gyöngyösre, találkozunk, érezzük annak a képen is látható közösségnek az egyszerre megható és rettentő erejét. Mi tényleg úgy gondoljuk, nem mindent lehet virtuálissá tenni. Ezt a tornát például biztosan nem lehet.”

A rendezvény házigazdái ezzel együtt azt javasolják mindenkinek, hogy idén is támogassanak súlyosan beteg, mélyszegénységben élő gyermekeket, az őket segítő szervezeteket, hogy aztán jövőre újra a Focival a gyógyulásért torna keretében tehessék ezt.

„Addig is maradunk rendíthetetlen csodálói és támogatói azoknak a gyerekeknek, akik elgondolhatatlan erőfeszítéssel küzdenek a holnapjukért. Éppen az a fő oka annak, hogy nem rendezhetjük meg az idén a tornát, hogy majd évtizede látjuk ezeknek a srácoknak a felfoghatatlan küzdelmét az életükért. Nekik nem adatott meg, hogy egészségben éljenek, és földöntúli erővel próbálnak meggyógyulni, mi pedig biztosan nem tehetjük meg, hogy nagy rendezvényen kockáztatjuk mások egészségét, mert a támogatott gyerekeknek köszönhetően tudjuk, az mindennél értékesebb.

Vigyázzatok magatokra és egymásra, a koronavírusnak meg üzenjük, hogy nagyon kevés ahhoz, hogy ezt a közösséget és ezt a jótékonysági programot legyőzze, találkozunk 2021. decemberében Gyöngyösön, a tizedik tornán, mert bármi történik is, mindig úgy tudjuk majd: a végén úgyis arra emlékszünk, amit másokért tettünk.”