Férfi ob I: az egri vízilabda nagyjai már apaként szurkolhatnak

Az egri vízilabda életéből is jól ismert Biros Péter és Szécsi Zoltán első olimpiai bajnoki győzelme óta húsz év telt el, és a ma már sportvezetőként tevékenykedő klasszisok novemberben szinte egyszerre élhették újra karrierjük kezdetét a hazai felnőttélvonalban – immár apaként – írja a Nemzeti Sport.

Biros Samu 15 évesen mutatkozott be az első osztályban. A győzelem ugyan a Honvéd ellen nem jött össze a fiatalt bevető, házigazda ZF-Egernek (13–17), az édesapa büszkeségét ez kicsit sem árnyalta.

– Azért is ültem a kispadra, hogy ha szükség van rá, tudjak segíteni – nyilatkozta Biros Péter, akinek az egriek szakmai igazgatójaként is jelenése volt a találkozón. – A mérkőzés elláttam néhány tanáccsal, de igazából mindent megoldott ő magától. Megvolt benne az egészséges feszültség, ez így normális. Természetesen nagyon vártam azt a pillanatot, amikor beugrik mellőlem a medencébe. Jó érzéssel töltött el, és remélem, lesz még rá alkalom, amikor, mondjuk így, együtt szerepelhetünk.

Samura nem erőltette rá édesapja a pólót. Ezt igazolja az is, hogy a kisebbik Biros, Vince az úszás mellett kötött ki.

– Úgy voltam vele, hogy tőlem bármit sportolhatnak, de amit csinálnak, azt csinálják rendesen. Végül mindketten a vízben kötöttek ki. Hogy mi lesz belőlük, rajtuk és a befektetett munkán múlik. Az általában meghozza az eredményét. Ha pedig mégsem, akkor is sok mindent megtanulhatnak a sport által: fegyelmet, magabiztosságot. Az meg csak plusz, hogy jól néznek ki.

Az UVSE-ben pólózó 15 éves Szécsi Marcell keresve sem találhatott volna erősebb ellenfelet az első felnőttbajnokijához. Együttese ugyanis a BL-címvédő Ferencváros csapatát fogadta, és szenvedett 15–3-as vereséget.

– A borzasztó az, hogy nem láthattam… – reagált az egri klub ügyvezető elnöki posztját betöltő Szécsi Zoltán. – Zártkapus meccs volt, de az ő életében mérföldkövet jelentett. Az enyémben is az volt az első. Követtem az összecsapást, de olyan maradandót nem alkotott, hogy a jegyzőkönyvbe is bekerüljön a neve – folytatja nevetve a hajdani kiváló kapus, aki azért kiemeli: mindenki meg volt elégedve a fia teljesítményével. Persze, azzal ő is tisztában van, Marcell minek köszönhette a megkapott játékperceket.

– Régi mondás, hogy a háborúban gyors az előléptetés. Bízom benne, a vírussal szembeni csatában hamar győzni tudunk, azzal együtt jó látni, hogy a fiatalok, akik most lehetőséget kapnak, élnek is vele. Marcell amúgy pánikban hívott fel a meccs előtt. Mondtam neki, normális, amit érez, és ne féljen attól, hogy fél! Arra figyeljen, amit az edző mond neki, és ne akarja megváltani a világot. Csak hozza, amit tud. Ez többnyire sikerült is neki, de most a legfontosabb amúgy is az, hogy a saját korosztályából próbáljon meg kiemelkedni.