A magyar női válogatottat és saját pincészetét építi az egri származású Bíró Attila

– Rendhagyó olimpia áll a hátuk mögött, s szokatlan a következő is. Előbbi öt, az utóbbi hároméves. Hogyan éli meg?

– Sokkal nehezebb volt az ötéves ciklus – felelte az egri származású Bíró Attila. – A 2017-es világbajnokság után kezdtem el a csapatépítést, akkor még a régebbi játékosokkal, akikkel Európa-bajnokságot nyertünk, s az olimpián negyedikek lettünk, ám abban a gárdában benne maradt egy érem. A világbajnokságon ötödikek lettünk, az akkor csalódást jelentett, de ott kezdtük a csapatépítést, s majdnem tökéletesen sikerült a generációváltás. Szinte, ugyanis, ha nem nyersz, akkor lehet javulni, persze ez a bronzérem is maximum közeli eredménynek számít. A mostani három évet tekintve jobb helyzetben vagyunk, a csapat gerince megvan, ez egy fiatal átlagéletkorú együttes, egy-két játékost kell beépíteni. Most már az új feladatokra koncentrálunk, a tavalyi világbajnokságot eltolták májusra, augusztusban pedig megrendezik az Európa-bajnokságot.

Kíváncsian várom ezt az időszakot, s azt, hogyan tudunk egy esztendőben két világversenyen bizonyítani.

– Az ősz a szüret ideje. Honnan ered a szőlőművelés szeretete, s milyen volt az idei szüret?

– Negyedik generációja vagyok a Bíró családnak, aki szőlővel és borászattal foglalkozik. Édesapám volt ennek rendszerbe építője, a szőlőterületek, a pincék újraálmodója, megtervezője és felépítője. Gyerekkorom óta dolgoztam a szőlőben, fiatalabbként kisebb-nagyobb sikerrel, de felnőve egyre többet jártam vissza. Harmincéves korom után tudatosan tanultam a szakmáról, jártam külföldre.

Egyszer, ha a vízilabdát abbahagyom, ezzel szeretnék foglalkozni.

Addig is a saját szám íze szerint alakítom a dűlőket és borokat. Az idei szüret fantasztikus volt, az elmúlt öt év legjobbja. Ez az első betakarításom egyedül, gyönyörű őszünk van, így kiemelkedő lehet az évjárat. Most két héttel hamarabb szedtük a szőlőt, nagyobb a cukor és mustfok mindenütt, bár kísérletképp hagytam fenn pár sort.

– S mitől jó a vízilabda, s mitől jó a bor? Melyek a közös nevezők?

– Mindkettő csapatmunka. Komoly logisztikára van szükség mindkét terepen, sok a hasonlóság. Távol esik ugyan a szőlőművelés és a vízilabda, de össze tudom kapcsolni. Egyik nehezebb, mint a másik, de mindkettő végeredménye remek: a munka gyümölcse az olimpiai érem és a gyönyörű bor.

– Az utánpótlás mindkét színtéren fontos. Hogyan látja sportága, válogatottja és pincészete jövőjét?

– A női válogatott élete sínen van, meghosszabbították a szerződésemet, ahogy az egész stábét is. A csapat hetven-nyolcvan százalékban késznek tekinthető, egy két fiatalt pedig már régóta figyelek, ők beérhetnek, s tagjai lehet a keretnek. Komoly játékerőt képviselhetünk, akikkel reményeim szerint érmekért küzdhetünk jövőre. A borászatban a modern technológiákat próbálom beépíteni a sajátjainkba, erről Új-Zélandon tanultam. Haladunk olyan környezettudatos és ökológiailag fenntartható gazdálkodás felé, amelyet ott is tapasztaltam. Eger környékén is sokan váltanak a biodinamikus gazdálkodásra, ezt szeretném én is megvalósítani. Ez a jövő, a minél tisztább, minél fajtajellegesebb borok készítése, minél kevesebb adalékanyag hozzáadásával.

Az egri borvidék jó úton jár, a bikavér komoly szintet képvisel, és szeretném, ha a Bíró és Fia Pincészet is be tudna állni ebbe a sorba.

A borászatban és a vízilabdában is van hová előrelépni. Együtt fejlődünk, a vízben a lányokkal, a pincében az embereimmel – zárta szavait Bíró Attila..