mélyinterjú

2021.11.30. 14:00

Az egri pólólegenda a mai napig nem tette túl magát Benedek Tibor elvesztésén

A kezdetekről, az olimpiai bajnoki címekről, Egerről, családi tragédiákról és Benedek Tibor elvesztéséről is beszélt Szécsi Zoltán.

HEOL

Az Egri Vízilabda klub ügyvezető elnökével az Origó készített terjedelmes interjút. Az egyik első kérdésre, miszerint annak idején miért is döntött a vízilabdázás mellett, Szécsi Zoltán azt mondta:

- Sajnos nem az én döntésem volt, hanem az orvosoké. Kedves családi ortopéd sebészünk, az azóta már elhunyt Dr. Feczkó József mondta, hogy a derék fájdalmaimnak a kettős csigolyaív-szakadás az oka, úgyhogy vagy műtét következik, vagy először próbáljuk meg biztonság kedvéért, hogy újra vízbe csobbanok. Kipróbáltuk és hatásos volt. Úszni viszont már nem akartam újrakezdeni, mivel egy év kihagyás után úgy gondoltam, hogy akikkel én versenyeztem, azok abban az egy évben sokkal többet fejlődtek, mint én a szárazföldön. Úgyhogy maradt a vízilabda.

Szécsi Zoltán arról is beszámolt az interjúban, hogy a póló mellett sok más dolog is érdekelte, így volt olyan időszaka is, amikor vadászpilóta akart lenni:

- Az 1986-os Top Gun film és Tom Cruise meggyőzött arról, hogy nekem mindenképpen F-14-es vadászgépet kell vezetnem. Nyilván a gerincproblémám ezt a lehetőséget is elvette – fogalmazott.

Az Egri Vízilabda Klub ügyvezető elnöke arról is szót ejtett, hogy anno miért döntött az Egerbe igazolás mellett:

- Megint csak nem az én egyszemélyi döntésem volt, hogy Egerbe kerültem. 1988 januárjában mentem le a BVSC-hez, onnantól 2004. június 30-ig a fővárosi csapat játékosa voltam. Nem nehéz kiszámolni, hogy ez tizenhat évet jelent megszakítás nélkül. Csodálatos időszak volt, tényleg csak a legszebbeket tudom mondani. Viszont 2004-re kiderült, nincs esély arra, hogy abban az évtizedben újra top négyes csapat legyen a BVSC. Érdemes megemlíteni, hogy a múlt évben újra sikerült a legjobb négyben végeznie a klubnak. Nagyjából a fél csapattal és Gerendás Gyurival lejöttünk Egerbe, ha jól emlékszem, még a Brendon is velünk jött szponzorként. Akkor lépett be a ZF és a UPC is, úgyhogy elég jó kis csapatot sikerült összehozni – fogalmazott.

A háromszoros olimpiai bajnok hozzátette: egyáltalán nem volt számára nehéz a váltás, a mai napig nagyon szeret Egerben élni. – Imádom azt, hogy nem a Nagykörúton töltöm a dugóban a fél életemet. Az, hogy kisebb város, a mai napig érzem, ezt szeretem benne. Budapesti fejjel lehetetlen felfogni, ahol azt sem tudják, hogy a háztömbben ki lakik. Itt mindenki ismer mindenkit, ahogy mondani szokták két három telefonhívásból el lehet érni mindenkit, vagy két lépcsőből mindenkihez közel lehet kerülni Ez mind a mai napig megvan, és ez egy nagyon pozitív dolog – mutatott rá.

A válogatottra és a három olimpiai bajnoki címre Szécsi Zoltán így emlékezett vissza az interjúban:

- Nagyon jó korosztály volt. Viszont azt gondolom, hogy ebben a sikerkorszakban a darabszám is nagy szerepet játszott. Mi a Ratkó-unokák korosztálya vagyunk, megnéztem direkt, hogy mi is lehetett a titok. 1975 körül 170 ezer gyermek született. A kétezres években ez a szám 85-90 ezer körül volt csak. Szerencsére a mi győzelmeink, sikereink miatt sokkal többen kezdtek el vízilabdázni, így arányaiban sokkal többen vízilabdáznak, mint a mi időnkben. Most jutottunk el oda a TAO-nak hála, hogy mindenkinek van uszodája, vízfelülete, labdája, megfelelő edzői, és persze jó versenyrendszer – mondta.

Sokkal szomorúbb témára áttérve a kapuslegenda Benedek Tiborról is beszélt az interjúban. Mint elmondta: a mai napig nem tudta feldolgozni csapattársa elvesztését. – Sajnos volt azért időnk rákészülni, elfelejteni soha nem fogjuk. Túltenni pedig nem tudom igazából magam rajta. Amikor megkérdezik, mindig túl messzire kezdek el gondolkozni – fogalmazott, hozzátéve, hogy 2002-ben megfogalmazódott benne az a gondolat, hogy neki bizony Benedek Tibor a példaképe.

Szécsi Zoltán őszintén vallott arról is, hogy édesapja korán elhunyt, majd váratlanul elveszítette nővérét is:

- Édesapám vastagbéldaganatban hunyt el 1987 nyarán, nyilván tízévesen egy gyereknek ez borzasztó dolog. Nagyon nehéz volt felfogni, néha még mindig gondolkozom, milyen lett volna, ha lett volna apukám 45-50 éves koromig, mint sok más embernek. Nyilván ez egy mi lett volna ha kérdés sajnos. Zsófi elvesztése abszolút váratlan és tragikus volt. Azt is borzasztó nehéz volt feldolgozni. Ameddig a repatriálása miatt a holttestét nem is láttuk, addig én el sem hittem. A család és a munka sokat segített – emlékezett vissza a nehéz időkre.

Az interjú legvégén a pólólegenda Egerről beszélt. Szavai szerint imádja a várost, egy igazi álom számára. – Van bor, sztori, termálfürdő, víz. Mi kellene még ettől több? – tette fel a költői kérdést.

Ezek is érdekelhetik