Az egri szövetségi kapitány világbajnoki címvédésre készíti csapatát

– Felelevenítené, milyen érzések kerítették hatalmába a kinevezésekor?

– Nagy örömet és megtiszteltetést jelent, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy rendkívül nehéz feladat vár rám/ránk, mert a sportág és játékosok is hihetetlen gyorsasággal fejlődnek – válaszolta Nagy Zoltán. – A kinevezés nagy boldogsággal töltött el, mert mindig álmodoztam arról, hogy hazámat képviselhetem címeres mezben, valamilyen sportágban. Sajnos ez játékosként nem adatott meg, most viszont kaptam egy óriási lehetőséget és mindent megteszek annak érdekében, hogy Magyarország újabb világbajnoki címekkel gazdagodjon.

– A szerepköre, a feladatai mire terjednek ki?

– Azzal nem árulok el titkot, hogy teljesen új elemeket nem igazán lehet gyakoroltatni a játékosokkal. Minden válogatott szintű teqballozó elsajátította a technikai elemek mindegyikét. A feladatot a technikai elemek csiszolása és pontosítása jelenti. Az erő és az állóképesség sem szorul fejlesztésre, ugyanis napi szinten tréningeznek és teljes erőbedobással készülnek a világbajnokságra. A sportpszichológia és a megfelelő sportpedagógia lehet az a terület, amiben tudok hozzátenni a munkához, mivel nem lesz lehetőség az esetleges hibákon töprengeni. Egy-egy ilyen helyzet kibillentheti a játékost a koncentrálásból, ami gyorsan fölényhez juttathatja az ellenfelet.

Minden ember, minden játékos más és más személyiség, ezáltal másra van szükség az adott helyzetben.

Előfordul, hogy motiválni, biztatni kell, de lehet, hogy a nyugtatás a megfelelő út a sikerhez. Kevés idő áll rendelkezésünkre, pedig ehhez a lehető legjobban meg kell ismerni a játékosokat. Nem lesz idő tétlenkedni, mert másodpercről másodpercre döntést kell hozni a mérkőzések közben, ami nagyon komoly munka. Minden találkozó végén le kell szűrni a tanulságokat, kiemelni a jókat, a sikereket és készülni a következő játékra. Mivel több kategóriában indulunk, előfordul, hogy egy játékos két fronton képviseli hazánkat. Nem egyszerű az egyéni kategória után fejben átállni a párosra, vagy párosról a vegyes párosra, azonban tudom, hogy megoldják ezeket nehézségeket, hiszen profi játékosokról van szó.

– Milyen szakemberek, mekkora stáb áll a rendelkezésére?

– Szerencsés helyzetben vagyok, a teqball világa hazánkban rendkívül segítőkész. Bármerre fordultam a kérdéseimmel, azon nyomban mindenki felajánlotta a segítségét és remek tanácsokkal látott el. A létszámot illetően meg van kötve a kezünk, de lesz segítségem a helyszínen, mint ahogy a felkészülési edzéseken is volt.

– Teherként vagy kihívásként éli meg a világbajnoki célokat?

– Mindenféle nagyképűség nélkül, bátran mondani, hogy mind az öt kategóriában döntős szereplést tűztük célként. Hihetetlen, mennyire profik és alázatosak a játékosok, öröm ilyen csapat tagjának lenni. Két évvel ezelőtt, amikor három kategóriában hirdettek győztest, mindháromban döntőt játszottak a magyarok. Végül két arany-, és egy ezüstérem került a nyakukba. Sok idő eltelt azóta, ám ismervén a játékosok képességeit, bízom benne, hogy idén öt kategóriában döntőzhetünk és a végén a dobogó legfelsőbb fokára állhatnak a játékosok.

– Munkájának alighanem a legnehezebb részét az képezi majd, hogy világklasszisokat kell irányítani, segíteni. Ez jelentős pszichés nyomásként nehezedik önre?

– Igyekszem úgy kezelni a helyzetet, hogy ne érezzek semmiféle nyomást, mert akkor nem tudok jó döntést hozni, és aranyéremhez segíteni a játékosokat, holott ez a legfőbb célom. Arra törekszek, hogy levegyek mindenféle terhet, hogy ez ne a játékosok vállát nyomja. Mivel több kategóriában is címvédő a csapatunk, ezt a mieink ne éljék meg nehézségként, mert ez inkább óriási büszkeség. Ha pedig nyernek, még inkább az lesz.

– A kinevezése milyen hatással bír az Egri Teqball Akadémia életére?

– Nagy öröm és siker az egyesület számára, azonban a hatását nem tudom megmondani. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a profiktól látott technikai vagy taktikai elemeket be tudom majd építeni az akadémiánk edzéseibe.

– Mi lesz a legnehezebb a vb-ig hátralévő időben?

– Az, hogy távol leszek szerető feleségemtől és egy hétig nem ölelhetem magamhoz a kislányomat. Nekik is óriási köszönet jár, mert a támogatásuk nélkül nem lehetnék most ott, ahol vagyok. Edzőként kívánhatna ettől többet egy ember?