Az Eszterházy SC-nél az idei bronzérem fényesebben csillog

– Kizárólag az év végi bizonyítványt nézve: bajnoki harmadik és MEFOB-első helyezéssel fejeződött be a 2021/2022-es szezon. Ez a végeredmény reális képet fest?
– Igen – vágta rá Zsadányi Sándor a klub honlapján közölt interjúban, amelynek szerkesztett változatát közöljük. – Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem szerettünk volna legalább egy hellyel jobban végezni. Ez jelen esetben feljutást ért volna, ám megemésztve az utolsó találkozón történteket, teljesen reális az elért eredmény.

– Mindössze egyetlen összecsapás, az utolsó döntött arról, hogy szeptembertől nem az első, hanem a másodosztályban kezdheti a gárda az új idényt…
– Ezt csak a sors fintorának tekintem, ugyanis, ha korábban játszunk a NEKA ellen, akkor már egy körrel hamarabb eldőlt volna minden, le­galábbis ilyen eredmény esetén. Ha megnézzük a korábbi időszakot, a balatonbogláriak és mi is előbb eldönthettük volna a feljutás kérdését, mert mindkét csapatnak voltak váratlan botlásai.

– Lehet sarkítani egyetlen meccsre a teljes szezon megítélését?
– Teljesen fölösleges. A sorsolásból kiindulva alakult így a második egymás elleni ütközetünk időzítése. Plusz ugye mindenkiben ez az utolsó meccs maradt meg. Az igazság ezzel szemben az, hogy volt előtte huszonhét mérkőzésünk. Még egy adalék: a feljutó két csapat ellen négy meccsen mindössze egyetlen pontot szereztünk. Ez tény és a matematika sohasem hazudik.

– Az alapszakasz 18, illetve a rájátszás 10 összecsapását el lehet egymástól választani?
– Abszolút módon, teljes mértékben vallom, hogy el is kell. Az új lebonyolítás teljesen új helyzetet szült, az alapszakaszban ugyanis megtehette az ember, hogy nem minden mérkőzésen nyújt maximumot, vagy több esetben lehetett pihentetni. A rájátszásban azonban tíz kőkemény ütközet várt ránk, amelyek során nem lehetett hibázni. Itt már minden hétvégén tudásunk legjavát kellett nyújtani ahhoz, hogy versenyben legyünk a feljutásért folytatott harcban. Ráadásul nem kiesőjelöltek ellen kellett pályára lépni, hanem a másodosztály legjobb alakulataival szemben. Ez az újdonság meg is látszott az eredményeken, mert sok helyen született meglepetés, illetve nem akármilyen körbeverések alakultak ki.

– Ha már erőltetett menet, létszámban hogyan bírták az évet? Ezen a területen sikerült előrelépni az első egri idényéhez képest?
– A szezon elején úgy láttunk hozzá a munkához, hogy tudtuk jól, minőségben és mennyiségben sem vagyunk túlzottan sokan. Miután ezt már a nyáron tudtuk, nagyon oda kellett figyelni, hogy ne essenek ki buta módon játékosok. Szecsődi Laura sajnálatos esetén kívül egyébként bármennyire is furcsán hangzik, szerencsés évadot tudhatunk a hátunk mögött, mert nagyjából elkerültek bennünket a sérülések. Lara esete sem tipikus kézilabdás sérülés volt, mert nem lábletapadásról vagy térdszalagszakadásról volt szó. Ez is bizonyítja, hogy e téren is jó munkát végeztünk.

– A nyáron érkezőket ­mennyire tudta a terveknek megfelelően beilleszteni a csapatba és a játékába?
– Viszonylag gyorsan ment a beilleszkedés, és már a nyári edzőmérkőzéseken is mutatkoztak olyan jelek, amelyek előrevetítették, hogy jó csapatunk lesz. A szezon közben kialakult meccsdömping során sikerült megtalálni valamennyi játékos helyét az együttesben, így mindenki hasznos tagja lehetett a társaságnak.

– Fiatal szakvezetőként, aki idén diplomát is szerzett kézilabdaedző szakon az egri egyetemen, mit jelentett a magunk mögött hagyott évad?
– Egyben szeretném értékelni az elmúlt két évet. Az első szezonomról többször elmondtam, hogy hiába is távoztak és érkeztek sokan, relatív olyan alakulatot vettem át, amelyik még Debre Viktor keze nyomát hordozta. Az idei ezzel szemben már teljes mértékben olyan bajnokság volt, amikor a kezdetektől fogva minden lépésnek a részese lehettem. Véletlenül sem akarnék érzelmileg különbséget tenni a két év között, egyszerűen tény, a második egri szezonomban már sokkal jobban fel voltam készülve mindenre, ugyanis az előző idényt is ebben a városban, ebben a klubban töltöttem. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az idei bronzérmünket nagyobb eredménynek ítélem meg, mint a tavalyi ezüstöt. Egy éve ugyebár kétcsoportos NB I/B-ben sikerült másodikként zárni, ebben a kiírásban viszont a komplett másodosztály harmadik legjobb együttesének számítottunk. Edzői karrieremben ez az eredmény jelenti az eddigi csúcsot. Mindent összevetve, húsz év múltán visszaemlékezve 2022 fontos mérföldkövet jelent az életemben. Az NB I/B abszolút élvonalába tartozó gárda vezetőedzőjeként élhetem napjaimat, és ennek köszönhetően a nevem felkerült a magyarországi kézilabdatérképre.

– Jelenleg mindenki a jól megérdemelt pihenőjét tölti, ám ön a szünet alatt sem tétlenkedett...
– Nemrég értünk haza montenegrói nyaralásunkból, ahol megkértem Lili kezét (Bató Lili – a szerző), így valóban nem hétköznapi pihenésről volt szó. Lassan négy éve tart a kapcsolatunk, és most éreztem úgy, hogy eljött a megfelelő alkalom a lánykérésre. Meghitt, kézilabdamentes pillanatát jelentette ez közös életünknek, és bízom benne, hogy olyan plusz löketet ad mindkettőnknek, ami akár a pályán is meglátszik majd szeptembertől.

– Jegyespárként hogyan néz ki a nyári felkészülésig hátralévő időszak?
– Próbáljuk még ezt a néhány hetet pihenéssel, kikapcsolódással tölteni. Megyünk még a Balatonra, ahol lesz egy nagy családi programunk, június 27-től viszont már elkezdik a lányok az otthoni, egyéni gyakorlataikat, hogy aztán a július 11-i rajtra mindenki kész állapotban várhassa a közös munkát.

– Nagyjából kialakult a következő évi csapat, mit vár a kerettől? Ez lehet az eddigi legerősebb csapata Egerben?
– Erre ebben a pillanatban nehéz lenne egyértelmű választ adni, mindenesetre úgy próbáltunk igazolni, hogy így legyen. Másképp nem is mehetnénk bele újra a munkába, minthogy ebben hiszünk, ugyanis ismét nem vár ránk könnyű bajnokság. Azzal, hogy változik a lebonyolítás, és szeptembertől már csak egy csoportban versenyeznek az NB I/B-s csapatok, ráadásul tizenhatan, újra kemény kihívás jöhet velünk szembe. De persze, tudom jól, mindenki helyezésekben gondolkozik. Ismerve a viszonyokat, az ellenfeleket, és természetesen a már említett új lebonyolítást, jó esélyünk lesz a dobogón végezni, ezzel együtt pedig harcolni a feljutásért.

A rájátszás végeredménye
1. Békéscsaba 18 15 – 3 534–443 30
2. NEKA 18 12 2 4 490–434 26
3. Eszterházy SC 18 11 2 5 521–482 24
4. Algyő 18 10 – 8 482–501 20
5. Kozármisleny 18 9 1 8 441–433 19
6. FTC U19 18 7 1 10 552–548 15
7. Pénzügyőr SE 18 7 1 10 471–510 15
8. Orosházi NKC 18 7 – 11 487–497 14
9. Komárom VSE 18 7 – 11 467–495 14
10. SZISE 18 1 1 16 424–526 3

Bató Lili 100 találat fölé jutottHÁZI GÓLDOBÓLISTA: Bató 105, Lengyel 99, Györfi 91, Szecsődi 88, Alaxai 78, Pankotai 72, Szeberényi 58, Bernát 51, Kiser 51, Tóth A. 44, Kuti 39, Jurmann 18, Zákányi 17, Csomós 15, Romány 11, Dohány 2, Leiner, Nagy É., Ficzere, Lénárt, Losonczi 1–1

Nyári változások az ESC keretében - ÉRKEZETT (4 játékos): Hadnagy Fanni (Vasas SC, NB I.), Kozma Tünde (Hajdúnánás, NB I/B), Szondi Zsófia (Vác, NB I.), Varjú Liliána (Szent István SE, NB I/B). TÁVOZOTT (6): Csomós Anna, Romány Kinga (mindkettő Borsod Sport Klub-Miskolc, NB II.), Györfi Dóra, Lengyel Eszter (mindkettő Vasas SC), Kuti Bettina (Kozármisleny SE), Leiner Bernadett (?). SZERZŐDÉST HOSSZABBÍTOTT (14): Alaxai Zoé, Balogh Panna, Bató Lili, ­Barta Adelinda, Bernát Dorina, Fodor Ivett, Jurmann Gréta, Kiser Panna, Nagy Éva, Pankotai Luca, Szeberényi Flóra, Szecsődi Laura, Tóth Abigél, Zákányi Blanka