Nagyrédén 20 éve Majoros „Maszek”-díj jár a legjobbaknak

A tízéves jubileumot még Majoros „Maszek” András házában rendezték, az ő személyes vendéglátásában, azonban a díjazottak száma a duplájára nőtt, így a helyet kinőtte a mozgalom. Ifj. Majoros András, a névadó utódja húsz év legjobbjait, edzőket és sportvezetőket várta a nagyrédei labdarúgó-pályára. Még a legelső díjazott, Stál Norbert is befutott. A rendezvény szervezője, a Majoros „Maszek” Díjbizottság tagjai a labdarúgás himnuszával fogadták a vendégeket, majd Pál Ferenc, a testület elnöke emlékezett a névadóra. Bizottsági főtitkárként Hegoczki F. Zsolt tartott izgalmakat sem nélkülöző előadást a Maszek-díj történetéről. Anno az utánpótlás válogatott tagágig eljutott Majoros 53 gólt szerzett egy idényben. Trénerként a saját pénzét áldozta az ifistákra, s kiállt mindig értük kifelé és befelé, akkor is, ha ez sokakban nemtetszést váltott ki. Sportolók generációit nevelte sikerekkel. A díj alapításánál dr. Mezey György korábbi szövetségi kapitány is aktívan részt vett, s a „Maszek”-díjbizottság három vezetőjébe helyezte bizalmát, mert szakmailag, befolyásban, emberileg, rátermettségben, kitartásban és kreativitásban bennük látta a díj hosszú távú működésének zálogát.

Az állhatatosságot jellemzi, hogy akadt olyan díjátadás, amikor a vendégszurkolók által gerjesztett tömegverekedés után a pályáról a klubszékházba menekülve, a biztonságiak védelme alatt nyújtották át a vándorserleget. 
A bizottság megköszönte a klub elnökségének partnerségét a díjazásban. Az együttműködést még Oczella Lászlóval kezdte a grémium, de a köszönetet a huszadik díjátadásnál is a posztot betöltő Kovács László fogadta. 
Ezt követően maguk a „Maszek”-díjazottak kaptak szót, s elmondták, mi történt velük a serleg átvétele óta. Annyi biztos, hogy megfogadták „Maszek” bá’ útravalóját: mindig tegyenek rá egy lapáttal. Kiderült, ki hol focizott. Akadt például, aki egészen az NB III-ig vitte, s ott is kiemelkedett, akadtak többszörös gólkirályok, más pedig távolságokban szeretett volna rekordot dönteni, s Észak-Európában lett labdarúgó. Akadt, aki abban jeleskedett, hogy a díj kiérdemlése óta csak Nagyrédén játszott az összejövetelig a hűség maximumát elérve. Van, akiből nagyvállalkozó lett, más Heves megye top három földbirtokosai közé került, de nem a bekebelezés vágyától fűtve, hanem szorgalmas precíziós termelést megvalósítva területein. Van, aki doktori fokozatot szerzett, s sokan lediplomáztak. Van, aki faipari vállalkozást nyitott, s tőle rendelte az egyesület a klubházának fa öltözőboxjait, ami olyan szintű egyedi asztalosmunka, amit még az NB-s osztályokban is megirigyelnek. Másvalaki annyira megszerette a sportot, hogy futballedző lett. 

– Boldogság, hogy édesapám emlékét annak ellenére megtisztelték a díjazottak, sportvezetők, edzők a húszéves jubileumon, hogy mágnesként vonzó nemzetközi labdarúgó-mérkőzés volt az eseménnyel némi átfedésben, s ők az emlékezést is ugyanolyan fontosnak érezték – fogalmazott ifj. Majoros András. – A közös összetartozás-tudat és az akarat jó, hogy újra összekovácsolt minket a tízévenkénti nagy estére. Húsz év legjobbjai voltak itt, akik ezzel a kohézióval is példát állítottak a jövő utánpótlásának. Mindenkinek gratulálok az elismeréséhez, de a kétszer díjazott Varga Krisztiánnak és Jurecska Rubennek duplán is.

Ifj. Majoros András a megjelenteknek emléklapot adott át, majd vendégül látta őket, az ünnepi ételt Kovács László személyesen főzte.

A kvízjáték nyertese, Bucsok Dávid díjazott beállt a kapuba védeni, miközben a többi díjas kapura lőtt neki. A hálóőr mindenki labdáját hárította. A bevehetetlen kapu hírére Pál Ferenc is megpróbálta a lehetetlent, s az ősidők bajnok ifjúsági csapatának csatáraként közel húsz méterről akkora bombagólt mért a hosszú sarokba védhetetlenül, hogy leesett a versenykorú díjazottak álla. 
A vendégek a Pál Ferenc Borászattól különleges palack bort kaptak ajándékba.

– A nemes borok és a sport kapcsolata történelmi – közölte Pál Ferenc. – Külön az év legjobb utánpótlás játékosainak járó „Maszek”-díj 20 éves jubileumára palackoztam és címkéztem 2000-es évjáratú édes hárslevelű fehér boromat. Az éppen 2022-ben átadott 22 éves bor és palackjai üzenetet hordoznak a jövőnek. S hogy a szellem kiszabaduljon a palackból, szerettem volna, ha mindenki elgondolkodna a megfejtésen, nem csak Nagyrédén.

Gál Rozália korábbi válogatott labdarúgó: – Jó volt a jubileum hangulata. Kevésszer találkoztam Majoros Andrással régen, s a vége felé beteg volt már, de még akkor is lejött, és biztatta a gyerekeket. Hatalmas kaliber lehetett, mind az általa elért eredményekből, mind a róla hallott legendákból megítélve. A róla elnevezett díj így csak olyan kezekbe szabad, hogy kerüljön, amelyeknél hosszú időn át nagy szorgalommal küzdenek azért, hogy átvehessék. 
Jurecska Ruben kétszeres díjazott: – Nekem a Maszek-díj a mindenem. Most is a legszebb helyre tettem ki a polcomon, mint friss és egyben régi díjas. Mindent megteszek érte, hogy harmadszorra is elhódíthassam. Mint ahogy nagyon szerettem volna itt lenni, s annak ellenére, hogy kiemelt nemzetközi mérkőzés van ma, amelyre hivatalos vagyok, mégis megjelentem. Belülről fakadó kötelességemnek éreztem. A kvízjátékra külön nyert Pál Ferenc-boromat pedig lesz alkalmam kinyitni a nemzetközi mérkőzés után, hogy a korábban utánpótlás válogatott Maszek bá’ szellemét ismét egyesítsük a nemzeti színekkel. 
Varga Krisztián kétszeres díjazott anno 107 gólt szerzett összesen az ifiben, s mindennel együtt több mint 200 gól van a lábában több mint négyszáz mérkőzés alatt. A jelen jubileumig csak a Nagyréde mezében játszott: – A Pál Ferenc-féle késői szüretelésű bor méltó társítás Majoros András emlékéhez. A sors furcsa fintora, hogy az előző bajnokság után a Nagyréde SC-nél leköszönt Tóth Tibor edző által készített házi játékos-ranglistán, amely a mérkőzésen teljesített osztályzatokból alakult ki, két duplázó Majoros „Maszek”-díjas végzett a topon. Jurecska Ruben lett a második, s hajszál híján jómagam előztem meg őt. A „Maszek”díj tehát dübörög. S a hétköznapok ilyen gyakorlati visszajelzései mutathatják a díjátadóknak, hogy az esetünkben is jó helyre került a „Maszek”-díj, méghozzá kétszeresen. Valóban mindennél többet megtettünk, hogy ez legyen a végállás. A díj nemcsak egy serleg a számomra, hanem az életem. Máig vezérel, hogy lehessek minél jobb a pályán. Hálát adok az égnek, hogy Majoros „Maszek” András szinte a családtagjaként kezelt, s rengeteg hasznos tanáccsal látott el életében. Igyekszem meghálálni. 
Bucsok Dávid, a kvízjáték győztese, „Maszek”-díjazott: – Annak ellenére jöttem el a jubileumra, hogy Barcelona mellé készültünk éppen világot látni, illetve gyárlátogatásra és szakmai tájékoztatóra a glóbusz minden pontjára lombtrágyát gyártó céghez. Egy jubileum példaértékű, főleg ebben a mai rohanó világban, ahol az emberi értékek sajnos alulértékelődnek. Mindenki rohan, a telefonját nyomkodja, a közösségi médián próbálja élni az életét. És ezek a személyes találkozások felerősítik újra az emberi értékeket. Főleg ha olyanokkal futhatsz össze, akikkel nem találkozol gyakran. Például Stál Norbert első díjassal nem tudom hány év után itt beszélgethetett újból az ember. Jó sztorizgatni, visszaemlékezni arra, hogy mi volt egy adott focibajnokságban, meccsen. Az emlékeket sohasem veheti el tőlünk senki. Bandi bácsi nagyon közel állt hozzám. Nála is voltak beszélgetések, meccsnézések, nyársalások, így sokkal többet jelentett nekem. És nemcsak egy díjat adott, hanem egy eszmét, viselkedésmódot, alázatot az élet, a sport terén. A tapasztalatait szuggerálta belénk. Nem edzőm volt, de lehet azt mondani, hogy egy külső szaktanácsadó, mentor volt, aki próbált minket mind a serdülőben, mind az ifiben és pár évig még a felnőttben is olyan hozzáállásra, mentalitásra sarkallni, amivel sikeresek lehetünk a labdarúgásban és az életben is. Sokat fociztam Nagyrédén és környékén, de még Gödöllőn is. A tanulásra súlyt helyeztem, s a gödöllői agráregyetem elvégzése után a nagyrédei termelőszövetkezetnél dolgoztam, mellette a bátyámmal el kezdtük építeni a saját karrierünket agrárvállalkozóként, s kinőttük magunkat, így ’19-ben elváltak az utjaink a munkáltatómmal. A mezőgazdaságban is nagy alázattal áldozik az ember. Van, amikor éjjel-nappal menni kell. Ha így haladunk előre, akkor nagy sikereket könyvelhetünk el. De inkább irigyei legyenek az embernek, mint sajnálják. 2017-től három kisfiam született. A legkisebb épp a húszéves „Maszek”-jubileumhoz köthetően. Próbálok úgy élni, mind a munkában, mind a sportban, hogy példát tudjak mutatni. Annyi biztos, mindhárman fognak sportolni. A kvízjáték azért sikerülhetett ennyire jól, mert a szemem egyik sarkából mindig nyomon követem a nagyrédei labdarúgás történéseit. Mert a sport nélkülözhetetlen. Próbáljon meg mindenki valami sportot űzni, ha versenyszerűen nem megy, akkor legalább hobbi szinten. És figyeljünk oda azokra az emberi értékekre, amik ebben a rohanó világban egyre elhalványulnak. A személyes beszélgetésekre, találkozásokra mindenképpen hangsúlyt kell fektetni. Mindenkinek meg kell állni néha ilyen pillanatokra. A legsikeresebbeknek is. Mind aktívan sport szempontjából, mind passzívan bármilyen buli, kikapcsolódás miatt. S ha feltöltődtünk, lehet menni tovább. 
Szabó Péter díjazott: – A sérülések mellett alapvetően a szép emlékekről szól a labdarúgás. Egészségügyi területen szoftverfejlesztésben veszek részt. Több pozitív tulajdonságot hoztam ide a futballból: a csapatban gondolkodást és az együttműködést, a felelősségvállalást és a saját területen való maximum nyújtását, illetve a folyamatos fejlődést. Szeretem a munkám, s saját gyerekemnek tekintem, ami a kezem alá kerül.