Lábtörést szenvedett a gyöngyösi Mihalik József, de a galambja olimpiai hetedik lett

– Gratulálok az olimpiai éremhez! Hogy érzi magát egy ilyen tömegében és rangjában is súlyos érem átvétele után?

– Nagy öröm ez nekem – kezdte Mihalik József. – Minden galambász álma, hogy egyáltalán kijusson a galambja az olimpiára. Az álmom megvalósult. E felett fehér holló ritkaságú, hogy a 3500–4000 aktív magyar postagalambsportot űző közül olimpiai éremben is részesül valaki.

– Miért csak most vette át az olimpiai érmet, amikor tavaly volt a rendezvény?

– Sajnos nem tudtam kiutazni személyesen Nagyváradra az olimpia idején. Éppen akkor szenvedtem combcsonttörést azok után, hogy otthon elcsúsztam. Duplán szidtam magam, hogy ez épp akkor esett meg velem. Viszont a Magyar Postagalambsport Szövetség kiszállította a galambválogatottat. A galamb tehát részt vett az olimpián, s ez volt a lényeg. A hazai egyesületi évzárót nemrég tartották, így ehhez lehetett társítani a díjátadást. 

– A 23-as látta már az olimpiai érmet?

– Még nem. Ő ugyanis ahogy hazaérkezett Romániából, nem a gyöngyösi dúcomba, hanem András fiaméba került Újhartyánba. „Nászúton” van ott, ahol hamarosan kikelnek az utódai. Ugyanakkor Andrásnál a 23-ast megérkezésekor viszontláthattam lábtörésem ellenére egy bonyolult tortúra eredményeként, amikor megpusziltam az ő galambbuksiját. Ő meg burukkolt és barátságosan nézett vissza. Majd megmutatom neki is a közös érmünket.

– Ez hová került?
– Gyöngyösi lakásom egyik fő éke lett az oklevéllel és a galambról készült nagy tablóképpel együtt. A polc másik felében András fiam 2204-es hím galambjának az ereklyéi láthatók, amely ugyanezen az olimpián és távon 18. lett. E galamb tojó testvére a 23-asom párja. A két nagycsaládot pároztatjuk több testvérre menően.

– Merthogy nagyon sokat számítanak itt a gének is…

– Bizony, maga a 23-as is belga-német apai ággal és különleges magyar anyai ággal rendelkezik. Az anyja a 2015-ben elhunyt többszörös V33-as kerületi bajnok, olimpikon Juhász Gyula olimpián járt galambjának rokona. Amúgy az országos hírre szert tett Juhász Gyula galambjának olimpiai eredményéhez képest a 23-asom jobb helyezést ért el Nagyváradon.

– Mi kellett még a sikerhez?

– Például óriási szerencse. Hogy egyáltalán túlélje a galamb a versenyeket a rá leselkedő veszélyektől. Fontos az alapok megadása nagy gondossággal, egy jó dúc, a kiváló madáreledel, a rendszeres állatorvosi felügyelet biztosítása, a különféle oltások beadása. De a nyugodt körülmények nyújtása és a megfelelő edzéslehetőségek is nélkülözhetetlenek.

– Ugyanazt a gondozást kapta a 23-as is, mint a többi galamb?

– Semmilyen plusz ellátásban nem részesült az olimpiáig. Utána ki lett emelve, hiszen ha van Nemzet Sportolója, akkor létezhet olyan is, hogy a dúcom szeme fénye.

– Kérem, jellemezze a 23-ast!

– Óriási vitalitása van, mindig fitt. Hatalmas a küzdőszelleme és akaratereje, aminek versenyeken van nagy jelentősége. E mellett barátságos, szolid, nyugodt, nem ideges.

– Egy olimpia után a topgalamboknak mennyire megy fel az ára?

– Belgiumban egymillió eurós árú galamb is van. Magyarországon ennyire nem taksál csillagászati pénzeket egy sikergalamb, de nálunk is millió forintokban kell gondolkodni.

– Ön a hobbiján kívül mivel tölti az idejét? 

– A Magyar Honvédség több harckocsizó alakulatának tisztjeként szolgáltam. A sorsom úgy változott, hogy a honvéd hagyományokat őrizhetem és a kultúrát ápolhatom azóta. Mindennek konkrét formája, hogy a gyöngyösi Mátra Honvéd Kaszinó igazgatójaként tevékenykedek. Talán pont a harcos hétköznapok miatt találtam a legbékésebb hobbira.