A gyöngyösi Energia SC Öcsi bácsija hisz a fiatalokban

Az elismerést az Energia SC Gyöngyös U19-es csapatának irányítójaként vehette át az egykori szövetségi kapitány Csank Jánostól és Heves Vármegye nagykövetétől, a jelenleg az NB II.-es Tiszakécskét irányító Kis Károlytól.

Az ESC Öcsikéje – de ma már inkább és elsősorban Öcsi bácsija – 1970-ben lett igazolt labdarúgó. Gyöngyösről csak a nagykanizsai sorkatonai szolgálat, majd rövid időre a Hort és a Domoszló volt képes elcsábítani. A zöld-fehérek színeiben elszenvedett keresztszalag-szakadás aztán véget vetett a hajdani Bányász és GYAK-játékos pályafutásának. A naptár akkor 1988-at mutatott, vagyis csupán 32 esztendősen ért véget a focista karrier. Ezzel azonban – időben nem túl távol egymástól – kinyílt egy másik kapu. 

Az edzőség 1992 óta teszi ki a mindennapjait, ráadásul ezt ugyanannál az egyesületnél végzi, mégpedig az Energia SC-nél. Kurfürst Istvánnal közösen ők azok, akik elválaszthatatlanok a „Nyolcvanasban” működő egylettől. Az érzelmi kötődés azért is erős, mert Kiss István Visontán dolgozva a bányászlétet nemcsak hírből ismerte. Ebből eredően immár 20 éve hogy nyugdíjasként él, következésképpen így bőven jut ideje a futballra. Ott pedig, ahol van szakértelem, elhivatottság, érzelmi szál és alázat, az eredmény is jelentkezik. A 2023-as díjazott a piros-feketéknél pallérozta a serdülőket, irányította – és vezényli a mai napig – az ifjúságiakat, de örömmel vállalta, amikor a felnőttekhez kérték fel edzőnek. 

Mindezt a klub, az Energia érdekeit szem előtt tartva. Az ESC első számú csapatának trénereként aztán 2003/2004-ben megnyerte a megyei II. osztály Nyugati csoportjának küzdelmeit, majd ugyanez összejött a 2016/17-es idényben is. Ahogy manapság, úgy a lényeget akkor is az jelentette, hogy lehetőség szerint minél több saját nevelésű játékos szerepeljen a felnőttek között. Ennek egyszerű magyarázataként a pénz, illetve annak a szűkre szabott kerete szolgált. A szakmai hitvallása is ebbe az irányba mutat.

 – Így volt ez a bajnoki címek megszerzésekor, és akkor is, amikor úgy maradt bent a csapat az I. osztályban, hogy a helyi utánpótlásból jött fiatalként öt-hat labdarúgó játszott rendszeresen a felnőttek között. A Tatár Roland vezette jelenlegi vármegye I.-es csapatban keretében például hét, 2004-ben vagy 2005-ben született ifjú kap lehetőséget a játékra. Köztük például kapusként Matin Boldizsárral és Besze Bencével, vagy éppen Szegedi Zalánnal.

Közvetlen segítőként nagyban támaszkodhat Soltész Sándor kollégájára, akinek munkája jócskán benne van az Év utánpótlásedzője díjban. Jár is érte a hála és a köszönet. Az energiás fiatalok energikus futballja 2022/23-ban bajnoki címet ért a megyei I. osztályú U19-es bajnokságban, míg egy évvel korábban ezüst termett a Sport útiaknak, ahogy jelenleg is a második helyen telel a legénység. A nívó megtartása azonban embert próbáló feladat.

– Mi azon vagyunk, hogy fenntartsuk azt a miliőt, ami vonzó lehet az ifik számára. El kell menni értük az iskolába, a nyelvükön kell őket megszólítani, az edzéseket pedig tartalommal kell megtölteni. Fontos, hogy mindig legyen tréning, mert gyakorlás nélkül csak üres frázis a képzés. Ez, úgy tűnik, még megy nekünk. Szerencsére az egészséggel sincs baj, amihez talán hozzájárul, hogy nap mint nap azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Sokkal többre nem is vágyok.