Tiszaligeti történet: szívre veszélyes volt

Gólínséget gólparádé váltott a férfi OB I elődöntőjének első mérkőzésén, ahol az idegek csatáját a ZF-Eger bírta jobban.

Nagy levegő, még hátra van huszonegy büntető! Amennyiben tudtuk volna, milyen pokoli izgalmakat tartogat a szerda délutáni Szolnok–ZF-Eger elődöntő ötméterespárbaja, akkor aligha ugrott volna ki a szívünk a helyéről már az első lövés után. De így? Nem akármilyen forgatókönyv alapján jutott előnyhöz az egyik fél hetedik megszerzett pontjáig tartó párharcban a sárga-kék alakulat. Még jó, hogy nem közvetített országos televízió, lehet, hogy a kórházi hírek beszámolóiban több infarktusról érkezett volna információ.

Kezdjük ott, hogy másodpercek híján egy teljes félidő kellett egyáltalán a gólhoz. Utána aztán „beindultak” a játékosok, született még összesen öt… Végig érezni, tapintani lehetett a feszültséget a szolnoki forró délutánban, ugyanis az elképesztő gólínség miatt minden találatnak óriási jelentősége lehetett. Az is lett.

Például annak a gólnak, amit Uros Csucskovics pöckölt be tizenegy másodperccel a vége előtt, 3–3-ra alakítva az állást. Annak a találatnak is komoly jelentősége lehetett volna, amit ugyanakkor nem adtak meg a játékvezetők az utolsó másodpercben, tegyük gyorsan hozzá, nagyon helyesen. Történt, hogy Milan Alekszics saját maga végezte el a gól utáni középkezdést, és addig-addig tartogatta magánál a labdát, amíg a kapuba nem lőtte azt. Csakhogy senki sem ért a játékszerhez. Ez volt körülbelül a második szívroham, az újraélesztés azonban sikeres volt.

Jöhettek az ötösök! Elképesztő érzést jelentett végignézni azt, hogy négy negyed alatt összesen hat gólt láthattunk, majd huszonkét büntetőből huszonegy (!) célba ért. Már pedig ez történt. Két teljes sorozat ment le hibátlanul, mikor a tizenegyedik pároshoz értünk. A két olimpiai bajnok honfitárs harmadik külön csatáját végre Braniszlav Mitrovics nyerte, Andrija Prlainovics így hiába szerezte csapata találatainak kétharmadát (már, ami a rendes játékidőt illeti), mégis ő lett a negatív hős. Egy másik szerb, Sztrahinja Rasovics ugyanis nem hibázott harmadjára sem, így a ZF nyerte az elődöntő első ütközetét.

A boldog egri szurkolók még hosszú percekig beszélgettek elégedetten, netán örömittasan a Vízilabda Aréna parkolójában, ahol egyesével köszöntötték hős kedvenceiket. Talán a túlzottan kései hazaindulás sem lehetett a véletlen műve. Többen meg is jegyezték, jó hely ez a Tiszaliget, de idén már nem kellene ide visszajönni. Tudjuk jól, ez mit jelentene.

Amennyiben jövő szerdán a Bitskey uszodában is egri győzelemnek örülhetünk, úgy lezárja párharcát a társaság, és idén is döntőbe jut.

Az év meccse? Egyelőre mindenképp nevezhetjük annak. Egyfajta figyelmeztetésként annyit azonban már most leírunk: az említett időpontig mindenki erősítse meg a szívét, mert az biztos, hogy bírni kell az izgalmakat. Mind a vízben, mind a lelátókon.