Korrupció: főként ingatlanügyekben csúszik a zsebbe a kenőpénz

Dr. Szente László, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tiszteletbeli tanára az önkormányzatoknál tapasztalható korrupció mibenlétéről, mértékéről és az ellene felhasználható politikákról, eszközökről tartott előadást.

A kutató szerint fennáll annak a lehetősége, hogy a következő években hazánkban ún. kríziskorrupció alakul ki, amit a közjavak nagy tömegének piaci folyamatokban való megjelenése vált majd ki. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy más európai országok már külön programot szerveztek annak érdekében, hogy a beáramló uniós pénzek elosztását ne a korrupció határozza majd meg. Hazánkban eddig még nem tettek lépéseket arra, hogy az ennek kapcsán kialakuló korrupciót előre jelezhessék és megakadályozzák. A szakember szerint hamarosan a korrupció egy új típusa jelenik majd meg Magyarországon (igaz ebből az átlagemberek nem sok mindent fognak észrevenni), de körülbelül öt év elteltével minden visszaáll a „normál szintre”.

Korábban csak kevés vizsgálat foglalkozott ezzel a témakörrel, amelyet nem is könnyű kutatni, hiszen egy látens jelenségről van szó. A szakemberek most több módszerrel próbálták meg felderíteni a témát, majd ezek eredményeinek összehasonlításából következtettek a valós helyzetre. Használtak mélyinterjúkat, kockázatelemzést, statisztikai adatelemzést, de vizsgálták az antikorrupciós eszközöket is. Lakossági megkérdezés ezúttal nem szerepelt az eszköztárban, mivel ezzel a módszerrel nem annyira a korrupciót, hanem inkább a vele kapcsolatban kialakult attitűdöket lehet mérni.

Ha a statisztikákat nézzük, Magyarországon gyakorlatilag nem is beszélhetünk korrupcióról: az összes bűncselekménynek még egy százalékát sem teszik ki a hasonló esetek, az évi 5-6 ezer ügyből csak 2-4 száz jut el a bíróságokig. Az önkormányzatokat vizsgálva a kutatás kimutatta, hogy az esetek kilencven százalékában kenőpénz szolgál eszközül, a megvesztegetések pedig leginkább az ingatlan- és építéshatósági ügyek esetében jelennek meg. A megkérdezett közalkalmazottak kétharmada a saját, egyharmada pedig valamely szomszédos település önkormányzatánál tudott valamilyen korrupciós ügynek. A válaszadók értékeléséből az is kitűnt, hogy bár úgy gondolják, hogy a megvesztegetés veszélyes és nagy károkat okozhat, az ellene való fellépés szükségességét már csak közepesnek ítélték meg, azaz nem bíznak benne, hogy az eredménnyel járhatna.

Magyarországon megvannak ugyan a korrupció kezelésére szolgáló jogintézmények, a gyakorlatban azonban ritkán alkalmazzák ezeket, így az önkormányzatok védtelenek. Csupán a tisztviselők erkölcsösségében bízhatunk - mondta az előadó. A korrupció elleni fellépés a kormányok számára is rizikós: az intézkedések hatása nehezen mérhető, ha pedig nem szolgálnak eredményekkel, a lakosság azt könnyen úgy értelmezheti, hogy olyan nagy a korrupció, hogy nem is lehet tenni ellene. Lehetséges megoldásként Szente a hivatali szervezetek megfelelő kialakítását (a több egység kevesebb lehetőséget hagy a korrumpálásra), a köztisztviselők rotációját említette, de hozzátette azt is, hogy ezt a területet egyedül kellene kezelni, nem pedig olyan ügyekkel közösen, mint például a pénzmosás, hiszen ez elveszi róla a kellő figyelmet.