Nem véletlen, hogy tudós lett

– Hogy lesz egy biológia–kémia szakos tanárból az őslénytan szakértője?
– Mondhatnám, hogy véletlenül, de ez így nem igaz. Gyerekkorom óta izgatott ez a téma. Ózdon nőttem fel, a környékben sok bánya volt. Még ha tiltották is, gyakran kimentünk a hányókra, ahol a szén fedőrétegében ősmaradványokat találtunk. De emlékszem arra is, hogy a felnőttek nagyon mérgelődtek, amikor az otthonra hozott szénbe meddőt is raktak. Ennek mi, gyerekek örültünk igazán, mert abból is ki tudtuk bontani az ősmaradványokat. Így kezdtem el érdeklődni középiskolásként az őslénytan iránt. Később pedig szerencsém volt, mert az egyetemen olyan oktatók voltak, akik nyitottak voltak a hallgatók irányába. A hetvenes években kezdődött Rudabányán az ásatás, én ott tanultam meg a szakma alapjait. Ha az ember elkötelezett valami iránt, akkor már ragadnak rá az információk. Az elmúlt négy évtized alatt számos közös munkánk volt Krolopp Endrével, aki nemrég hunyt el. Így én maradtam itthon a malakológia szakterület doyenje. Bízom benne, a fiatalok előbb-utóbb átveszik a kutatási területeket.

– Az évek alatt összegyűlt csigákból van saját gyűjteménye?
– Amit már tudatosan, tudományos szempontok alapján gyűjtöttem, azokat beadtam a múzeumba, mikor dolgozni kezdtem. Ez egy 33 ezer darabból álló csigagyűjtemény volt, ami a Mátra Múzeum leltárában szerepel. Ugyanis hivatalosan egy muzeológusnak sem lehet olyan típusú gyűjteménye, ami a szakterületéhez kötődik.

Született: 1951. március 9.

Iskola: Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar, biológia–kémia szak.

Munkája: 1976-ban került a Heves Megyei Múzeumi Szervezethez, 1984 óta a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatója; rendszeresen oktat az egri Eszterházy Károly Főiskolán, és több egyetemen is tanít.

Elismerései: Pro Civitate díj (Gyöngyös, 2005), Prima Primissima megyei díjra jelölés (2009), Nívódíj (2010), Pro Natura Díj (2010).

Család: egy lánya, egy fia és egy lányunokája van.

– Jól tudom, hogy a csigák mellett más érdekességeket is gyűjt?
– Egy véletlen folytán talán minden muzeológus sajátja, hogy gyűjt valamit. Igazából a gyerekeim ötletére kezdtem el a zacskós kávéscukrot gyűjteni. Ezek a hetvenes évek közepén jelentek meg Magyarországon, és volt egy vársorozat, amit a Szerencsi Cukorgyár adott ki. Nem tudom, miért, de ebből egyet eltettem, majd észrevettem, hogy a nyomda elnyomta a papírokat, hiszen akkor még kezdetleges volt a technika, azokat is megőriztem. Utána, ha külföldön jártam, onnan is hoztam egy kis zacskó cukrot, de mások is megleptek már, ha elutaztak a világban valahová. Ez a gyűjtemény már több ezer darabból áll, vannak benne érdekességek. A svájci utamon például sikerült összegyűjtenem a Genfi-tavon valaha úszott összes hajóról megjelent zacskós cukrot, aminek egyik oldalán a hajó képe, másikon a műszaki adatai vannak. De megvan az osztrák Alpok ásványairól vagy a mükénéi kultúráról szóló sorozat is. A múlt héten Montenegróból hozott egy kollégám zacskós kávéscukrot. Egyszer, ha nyugdíjas leszek, rendszerezem a gyűjteményt.

– Valamelyik gyerekét sikerült „megfertőznie” a szenvedélyével?
– A lányom nyelvész, a felsőoktatásban dolgozott, most a szakminisztériumba került. Ő a családi hagyományokat viszi tovább, apám is tanár volt. A lányom az ötödik generációs pedagógus a családban. A fiam talán jobban „megfertőződött” a múzeummal, ő régész, hol itt, hol ott ás. Annak örülök, hogy mindketten a tudomány területén dolgoznak. Van egy négyéves unokám is, kislány, nagyon eleven. Időnként elhozom a múzeumba, és már nagyon jól ismer itt mindent. Ha jön, ő mutatja, hogy ez itt a mamut, ez meg a barlangi medve. Most már az új kiállítást tanulja. Nem hiszem, hogy mindebből messzemenő következtetéseket kellene levonni, hiszen, mint minden négyéves, ő is érdeklődik sok minden iránt, de azért kitettem egy olyan fotót róla, amikor csigával a kezében fényképezték le.

– A Föld napján Pro Natura Díjat kapott. Mit jelentenek önnek az elismerések?
– A szakmai elismerések értéke jelentős, hiszen az a közösség javasolja, akikkel együtt dolgoztam. De a társadalmi jellegűek is fontosak, így a Pro Natura Díjra és a díszpolgári címre is büszke vagyok. Fontos, hogy értékeljék azt a teljesítményt is, amit a közösségért kifejt valaki. Abba a korba léptem, amikor az ember már szakmailag sok mindent elért. Mikor fiatalabb voltam, karcsúbb és könnyebben mozogtam, barlangi kutatásokat is végeztem, ma már ezt nem vállalnám, nekem már a fiatalok menedzselése, az oktatás a feladatom.

Született: 1951. március 9.

Iskola: Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Kar, biológia–kémia szak.

Munkája: 1976-ban került a Heves Megyei Múzeumi Szervezethez, 1984 óta a gyöngyösi Mátra Múzeum igazgatója; rendszeresen oktat az egri Eszterházy Károly Főiskolán, és több egyetemen is tanít.

Elismerései: Pro Civitate díj (Gyöngyös, 2005), Prima Primissima megyei díjra jelölés (2009), Nívódíj (2010), Pro Natura Díj (2010).

Család: egy lánya, egy fia és egy lányunokája van. Az igazgató egy 33 ezer darabból álló csigagyűjteménnyel is gyarapította a Mátra Múzeumot. Fotó: Albert Péter -->