Időutazás az egykori katonai kollégiumban

A hétvégén az egri katonai kollégium első évfolyamának növendékei találkoztak Egerben, a kollégium egykori épületében. Azok, akik 1974. szeptember 1-én lettek középiskolások, és 1978-ban ballagtak el.

- Évtizedek teltek el az érettségi óta, az egykori elsősök már az ötvenedik évüket is betöltötték. Sokan az érettségi óta nem látták egymást, ezért vetődött fel a találkozó ötlete. Akkor 120-an kezdtük meg az első évfolyamot, most több mint harmincan jöttek el a régi kollégiumba. A cél az, hogy két év múlva, a 35. érettségi találkozót a lehető legteljesebb létszámban, az egykori tanárokkal, nevelőkkel együtt tarthassuk meg, mondja Harangi Béla, a találkozó szervezője.

Az egri kollégium

Az első kollégium a Magyar Néphadsereg Középiskolai Katonai Kollégiuma néven Egerben nyílt meg, a laktanya egyik részét alakították ki erre a célra. 1974-ban négy gimnáziumi osztály indult, a diákok a Dobó István Gimnáziumban, az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolában - ma Andrássy György -, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, annak átszervezése után a Gárdonyi Géza Gimnáziumban, valamint a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában - ma Wigner Jenő - tanultak. A statisztikák szerint a kollégium fennállása alatt 2050-en kezdték meg tanulmányaikat, és 1527-en érettségiztek. Az érettségizettek 94,2 százaléka hazai vagy külföldi egyemen, főiskolán folytatta tanulmányait. A kollégium neve többször változott, 1984-ben vette fel Lenkey János honvédtábornok nevét. 2004-ben ballagott el az utolsó osztály.

A katonai kollégium, ma a Kossuth Zsuzsa Gimnázium kollégiumának helyt adó épület az évtizedek során nem változott meg a felismerhetetlenségig. A találkozóra érkezők azonnal időutazásba kezdtek a folyosókon, a régi „katkolosok” minden helyiségre pontosan emlékeztek. Van, aki a találkozó után ugyanabban a szobában aludt, amelyik négy évig az „otthona” volt. Mutatják, hol volt az ágyuk, ki aludt az emeleten, földszinten, melyik sarok bizonyult a legbiztonságosabbnak, ha a reggeli torna, vagy a fodrász elől akartak bujkálni, amikor éppen a hosszúhaj divatja dúlt.

Látták maguk előtt a tanulószobát, ahol éppen a Walesi bárdokat magolták. A betonkerítés egy pontjára, az illegális kiskapura mindek emlékszik, azon átugorva jutottak el esténként moziba, kisfröccsre a Kazamatába, vagy éppen a szomszéd utcában lakó lányhoz.
A beszélgetést évtizedek után is ott folytatták, ahol akkor abbahagyták, hiszen éveken keresztül szorosan összezárva éltek együtt. Akik most eljöttek állítják, életük legszebb négy éve volt ez, kitörölhetetlenül él bennük a kamaszkorukat meghatározó időszak, amely aztán egész életükre hatással volt. Ma már tudják, hogy az ország legtávolabbi pontjából, és hátrányos helyzetből érkezve milyen lehetőséget kaptak akkor, s mire tanította meg őket a távolság az otthontól.