Politikáról csak keveset beszélünk

– A megyei közgyűlés által odaítélt Heves Megyéért kitüntetés apropóján nehéz lesz úgy beszélgetni egy, a várospolitikában több mint két évtizede tevékenykedő díjazottal, hogy a politika legfeljebb érintőlegesen kerüljön szóba. Azért megpróbáljuk?

– Próbáljuk, bár tény, a rendszerváltozás óta összeforrott a nevem a helyi közélettel, így ebbéli munkásságom is része az elismerésnek. Ami egyébként meglepett; nem számítottam rá, mivel nem vagyok kitüntetéshalmozó. Büszkeséggel tölt el, hogy rám is gondoltak. Korábban két ciklusban is a megyei közgyűlés tagja voltam, és jól emlékszem, milyen vitákat, érzelmeket váltott ki egy-egy kitüntetés odaítélése. Szigorú feltételek figyelembevételével születtek meg a döntések.

– Érdekesség, hogy nem is tősgyökeres hevesiként esett Önre a választás.

– Apai águnk Sárospatakról, az anyai pedig a Felvidékről származik. Én Miskolcon születtem, de négy testvéremmel együtt Salgótarjánban nevelkedtem.

– Méghozzá – ez köztudott Önről – történelmi „ősök” leszármazottjaként.

– Valóban, s ez magyarázatot ad megyei kötődésemre is. Knézich Károly, az 1848–49-es szabadságharc tábornoka egyenes ági felmenőm. Egyik lánya Egerben, a másik Miskolcon telepedett le. A kitüntetés átadásakor a laudációban is szerepelt az előbbi családi kapcsolat, mire Korózs Lajos szocialista politikus megjegyezte: ő Mészáros Lázár révén „érintett” a szabadságharcban, s nem  gondolta, hogy engem is ide sorolhat. Anyai nagymamám pedig az a Papp-Váry Elemérné, akinek legismertebb verse a Magyar Hiszekegy. Én nem ismertem őt, édesanyám is csak 4–5 éves lehetett, amikor elvesztette, s az édesapját is, így árvaként nőtt fel.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Nem kitüntetésgyűjtő, de a rangos elismerés büszkeséggel töltötte el. Egyik legjelentősebb sikerének az ipari park létrehozását tartja. FOTÓ: ALBERT PÉTER
[/caption]

– Miként került Hatvanba?

– Miután elvégeztem az agrártudományi egyetemet – ahová a biológia és a természet szeretete okán felvételiztem –, Komárom megyébe kerültem, majd Mátramindszenten helyezkedtem el főállattenyésztőként. Innen jöttem 1980-ban Hatvanba tejtermelő kerületi igazgatónak. Nagygomboson már akkor is a legkorszerűbben felszerelt telep működött 1100 tehénnel.

– Egy évtized múlva pedig már a politika következik, amiről, ugye, csak érintőlegesen beszélünk. Merthogy megkerülhetetlen...

– Bár a szakmai tevékenységem során soha nem politizáltam, a nyolcvanas évek végén kedvet kaptam hozzá, így dr. Molnár Lajos kérésére elvállaltam a képviselő-jelöltséget, majd polgármesterré választottak. A rendszerváltozás időszaka 1956-ra emlékeztetett, amit gyermekként éltem meg. Az emberek ugyanolyan lelkesek és optimisták voltak, hurrá-hangulat jellemezte mindkét történelmi eseményt.

– Az első szabad választások óta eltelt két évtized során szinte teljesen kicserélődtek a helyi közélet szereplői. Ön viszont a kezdetektől tényező, aminek bizonyára megvan az oka. Hogyan lehet ilyen hosszú időn át kitartani?

– Magam is tapasztalom a változást. A kérdésre nem tudok válaszolni, erről a hatvaniak mondhatnának többet. Elismerésként értékeltem, hogy Szabó Zsolt polgármester úr felkért humánpolitikáért felelős alpolgármesternek, és megbízásomat a képviselők is támogatták. Úgy gondolom, tapasztalatommal hasznára válhatok a városnak és a megyének.