Kórház a Mátraalján: a figyelem nem kerül pénzbe

Hatvan ágy, nyolc orvos, tizennyolc nővér. Városi kórház a Mátra alján, sebészeti mátrixosztály. Reggel nyolckor fehér köpenyes csapat vizitel az osztályon, sietniük kell, hiszen a műtéti rendet tartaniuk kell. Fél kilenckor már operál az első team.

– Elsősorban a betegeknek fontos ez a reggeli látogatás, hiszen napközben a nővérek gondoskodnak róluk, fontos, hogy érezzék a figyelmet. Persze szakmailag is elengedhetetlen, hogy a reggeli megbeszélés után együtt végigmenjünk az osztályon – avat be a főorvos, dr. Budai László, miután kicsit kifújjuk magunkat.

A hatvan ágyas osztályon igencsak feszített tempóban haladtunk végig, fotós kollégámmal alig tudtuk tartani a lépést a fehér köpenyes csapattal. Amikor az órámra pillantok, és rájövök, hogy nem  volt harminc perc sem a vizit, rácsodálkozok, hogyan volt mégis idő azokra az emberi szavakra, amikkel nem fukarkodott Budai doktor egy-egy ágy mellett állva.

– Látja, itt egy kórteremben magyar valóság egy szelete: a hajléktalan, az alkoholista és a magát nem kezelő diabéteszes – mutatja dr. Kovács István. – Persze most szándékosan túloztam. De ezzel is szembesülnünk kell, nap mint nap.

Megyünk tovább, közben végigpörög, amit még a vizit előtt a referálón hallottunk. Dr. Makai Gábor volt az éjszakai ügyeletes: szerencsére nem volt sok dolga. Nyugodt éjszaka volt a sebészeten. Budai főorvos az aznapi műtéteseket vette sorra, s már vezet is a műtőfolyosó felé. Útközben adódik még néhány perc, hogy beszélgessünk.

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatal kollégáknak lehetőséget biztosítsunk a fejlődésre. Nálunk mindenki, mindent operál, de azért a műtéti beosztásnál igyekszem figyelembe venni, kinek, miben van a legnagyobb gyakorlata. Arra törekszünk, hogy egyénre szabott legyen a terápia, a pácienseket pedig partnerként kezeljük. Sokat hallani, hogy nincs pénz erre, vagy arra a magyar egészségügyben. A figyelem viszont nem kerül pénzbe. A fiataloknak is azt tanítom: minden részletet, kórelőzményt mérlegeljenek, és bizony egy sebésznek erénye, ha tud úgy dönteni, nem kell minden áron műteni a beteget. Örülök neki, hogy kicsit olyanok vagyunk az osztályon mint egy család. Szó szerint is igaz, hiszen az én fiam, és Kovács kolléga fia is sebészként tagja a csapatnak.

A műtő zöldruhás világában Kállai Zsolt igazít el bennünket. Orvosnak készült gyerekként, műtős lett belőle. Azt mondja minden nehézség, stressz ellenére ma már nem választana mást. Pályakezdése óta a gyöngyösi kórházban dolgozik, megtalálta a helyét.

– Most is tizenhárom egymást követő szemészeti műtét a napi programom, de nem bánom, hogy sok a munka, nem tudnék élni enélkül a napi stresszadag nélkül – meséli a műtős fiatalember, aki szavai ellenére egyáltalán nem tűnik stresszesnek, inkább nyugalmat sugároz.

Ugyanez a nyugalom fogad a műtőben, ahol Budai főorvos fia, ifj. dr. Budai László és dr. Kovács István operál éppen. Lágyéksérv-műtét laparoszkóppal.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Laparoszkópos lágyéksérvműtét a gyöngyösi kórházban...Fotó: Czímer Tamás
[/caption]

A gyöngyösi kórházban is zajlik fejlesztés, amelyhez műszerbeszerzés is tartozik. A műtőben a laikusnak is azonnal szemet szúr: egy jobb, újabb monitor mindenképpen elkelne itt is a ránézésre legalább húsz éves készülék  helyett. Az orvosok azonban nem panaszkodnak, maximális koncentrációval dolgoznak. Egy másik műtőbe is bekukkantunk. Itt újra találkozunk Kállai Zsolttal, s a szemészt segítő monitor is ismerős: egykorú lehet az előző műtőben látott tévével.

– Szürkehályog műtétek sora következik itt most, ha beírja a youtube-ba, nyolcszáz ilyet meg is nézhet – adja meg a beszélgetés alaphangját dr. Sohler Béla szemész, miközben a keze egy percre sem áll meg. – Ha összerak az ember jó sok apró makettet fiatal korában, akkor könnyen rááll a keze erre is – nevet.

– Gondolom amikor gyerekként makettekkel bíbelődik az ember, nem evidens, hogy szemész lesz belőle – vetem közbe.

Gyorsan megtudom, hogy a doktor sem erre készült, inkább régész lett volna. Viccelődhetnénk persze tovább, hogy a magyar egészségügyben olykor használt eszközöket látva nem is került olyan távol az eredeti elképzelésétől, ám Sohler doktor megnyugtat: a gyöngyösi kórházban inkább az a jellemző, hogy az orvosok, ő is kreatívan megoldják az ilyen helyzeteket.

Visszatérve az osztályra, Előházi Irén, a főnövér mosolyogva fogad.
– Most örülünk, sikeres volt az audit! – árulja el a titkot.
Irénke az idén negyven éve dolgozik a gyöngyösi kórházban, második otthona az intézmény ma már.

– Elembertelenett, elgépiesedett a világ, az egészségügy is az évtizedek alatt, egyre nehezebb a saját magunk elé támasztott elvárásoknak megfelelnünk. Egyre több az adminisztráció. Szerencsére nálunk elegendő a nővér – osztja meg.

Az osztályt elhagyva módunk van még megszemlélni, hogy a kórházfejlesztés a szakrendelésekre várakozóknak most átmeneti, kicsit szűkebb helyen kell várakozniuk. Türelemmel viselik, nincs már sok hátra a befejezésig.

A kellemetlen vizsgálat sem személytelen

Benézünk a gasztroenterológiai laborba is. Ott éppen dr. Makai Gábor rendel, gyomor- és vastagbél tükrözések zajlanak zsinórban. Az ajtóból figyelem a doktort,  aki a kellemesnek épp nem mondható vizsgálat közben is figyel arra, hogy a beteg a körülményekhez képest a legjobban érezze magát. Mindenkit a keresztnevén szólít, vizsgálat közben mindenkihez van egy-két nyugtató szava.

– Nekem ez nagyon fontos. Korábban egy fővárosi kórházban dolgoztam, ahhoz képest itt sokkal emberibb a helyzet. Két kollégámmal évente 3500 ilyen vizsgálatot végzünk, egyre több a területen kívülről érkező beteg is. Ez számunkra fontos visszajelzés: bíznak bennünk – mondja.

A beteg elégedett, bár már hazamenne

Az osztályon lábadozó Fodor Katalin epekő műtét miatt került a gyöngyösi kórházba.

– Mindent megtesznek értem, kedvesek a nővérek, a kórteremre se lehet panaszom. Csak a kisfiam hiányzik. Látogatási tilalom van az influenza miatt, így nem láthatom a gyereket – meséli a fiatalasszony. Az ötágyas kórteremben lévő körülményekkel elégedett. Azt mondja: jó, hogy nem kell e folyosóra gyalogolni a mosdóba. Zuhanyzó, vécé is tartozik a szobához, ami műtét után igencsak megkönnyíti a lábadozást.