2016.12.12. 17:30
... s dördült a gyilkos sortűz
A 60 évvel ezelőtti áldozatok száma pontosan máig nem ismert.
A szabadságharcot a szovjet hadsereg segítséggel 1956 november első felében leverték, de a Kádár-kormány hatalma nem nyugodott még szilárd alapokon. Sokan úgy gondolták, az októberben elért eredményekből talán sikerül valamit megmenteni és jobb rendszert kialakítani.
Heves megyében sem volt ez másként. Jó példája ennek, hogy megjelenhettek olyan hangvételű cikkek, ami a Heves Megyei Népújság 1956. november 16-i számában is olvasható: „A Rákosi-önkény spanyol-csizmája céltudatosan sok becsületes, a néphez hű, gondolkodni tudó és akaró embert megtiport, állított félre. Megtehette, mert kezében volt az ÁVH és nem volt rá szüksége, hogy vezetői gondolkozó lények legyenek... Az önkény a Rákosi-éra kedvelt módszere volt, hogy adott helyekre egy-egy vezetőt, ha nem is a világ, de feltétlenül az ország másik, lehetőleg legtávolabbi sarkából állított be. Erre most már semmi szükség nincs. Sőt az ellenkezőjére van szükség, hogy Egerben egri, olyan legyen a vezető, akit az egész város, vagy üzem ismer, szeret és tisztel.”
A helyi kommunista vezetők annyira rossznak ítélték a helyzetet, hogy a kormányhoz fordultak segítségért. Bíró József, a mátraballai születésű munkáskáder, aki Heves megyei kormányösszekötő volt, november 22-én drámai hangú jelentést terjesztett föl a kormányhoz. A fegyveres erők miniszterének – Münnich Ferencnek – küldött levél szerint, a megye településein és járási szinten is sorra hozzák létre a forradalmi bizottságokat, a megye kommunista vezetőit el akarják bocsátani. (E sorok írójának a nagyapja a recski forradalmi bizottság elnöke volt). Bíró kérte, hogy a formálódóban lévő karhatalom adjon segítséget a Munkás-Paraszt Kormány hatalmának megszilárdításához. Münnich helyettese, Uszta Gyula vezérőrnagy a Heves megyei karhatalom élére Bérces Emil alezredest nevezte ki, a megyeszékhelyen az egerszóláti születésű egykori napszámost, Lintallér László századost bízták meg a karhatalom vezetésével.
„Mától kezdve lövünk...”
December első napjaiban tiltakozási hullám söpört végig az országon. A kádári hatalom megszilárdítását a Marosán György által kimondott, „mától kezdve lövünk” elv határozta meg és a karhatalmisták nem haboztak saját népük ellen fordítani a fegyvert. Sortüzek dördültek országszerte, több tucat halálos áldozatot követelve.
December 8-án a Központi Munkás Tanács gyűlésén az egri munkástanács képviselői is részt vettek és csatlakoztak az országos sztrájkhoz. December 10-én nőtüntetés zajlott Egerben a 60-as gyalogezred emlékművénél, amely másnap kiteljesedett és több ezres tömeg gyűlt össze. Időközben a városba érkezett Uszta helyettese, Gyurkó Lajos vezérőrnagy, aki a vidéki karhatalmi egységek irányítását végezte. Az öt elemit végzett, egykori péksegédből lett tábornok már a forradalom alatt is „bizonyított”, október 27-én ő lövetett vadászgéppel a Himnuszt éneklő tömegbe Tiszakécskén, ami 17 halálos áldozatot követelt.
A december 11-i tüntetésen elszabadultak az indulatok Egerben. A nyomda környékén igazoltatni és előállítani akaró civil ruhás rendőr századost kis híján meglincselte a tömeg. Gyurkó azonnal akcióba lendült és a rendőrség épületéből a Széchenyi utcára vonult egy raj élén, ahol tüzet vezényelt az ott lévő sokadalomra. Ketten életüket vesztették és számos sebesülés történt. Gyurkó ezután intézkedett, hogy erősítésként a füzesabonyi karhatalmisták vonuljanak át Egerbe, ami Budai György őrnagy vezetésével meg is történt.
Lintallér tűzparancsot adott
Másnap nem volt szervezett tüntetés, de a sztrájk miatt sokan verődtek össze a belváros utcáin, az előző napi eseményeket taglalta a feldúlt lakosság. Gyurkó még 11-én parancsba adta a gyülekezés meggátolását és kijárási tilalmat is elrendelt, amit falragaszokkal kívánt az egriek tudomására hozni.
[caption id="" align="alignleft" width="650"]
Lintallér László és Gyurkó Lajos
[/caption]
December 12-én két rajt indított útnak a Dobó laktanyából Budai őrnagy és Lintallér százados parancsnoksága alatt. A Széchenyi és a mai Csiky Sándor utca sarkán összeverődött tömeg, meglátva akkorra már Lintallér parancsnoksága alatt egy csapatba szerveződött karhatalmistákat, szidalmazni kezdte őket. Lintallér, végrehajtva Gyurkó parancsát, tüzet vezényelt.
Az áldozatok pontos száma mai napig nem ismert, a hivatalosnak vehető adatok szerint a sortűz hatására heten vesztették életüket és 19-en megsebesültek. A két nappal későbbi temetések a karhatalom szigorú felügyelete mellett zajlottak, 30 hozzátartozónak engedélyezték a részvételt.
A Kádár-rezsim helyi megtestesítői elérték céljukat, az elborzadt egri lakosságot megfélemlítették. A kommunista hatalom kiszolgálóinak arroganciáját mi sem szemlélteti jobban, mint amiről az egy évvel később napvilágot látott cikk tudósított a Heves Megyei Népújságban. Az írásból kiderül, hogy 1957. december 11-én – az egri események évfordulóján(!) – a füzesabonyi karhatalmisták baráti találkozót tartottak, amire 1919-es vöröskatonákat is meghívtak: „A volt karhatalmi egység parancsnoka, Budai György őrnagy, az öreg bolsevik veteránok egészségére ürítette poharát. Arról beszélt, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a füzesabonyi volt karhatalmiak újra fegyvert fognak..., majd reggelig mulattak.”
Miközben az áldozatok családjai egyéves gyászban merengtek a történteken, az elkövetők áldomást ittak szörnyű tettükre. Megtehették, mert a felelősségre vonás – földi életük során – nem történt meg. Mire szétesett a kádári szocialista államrend, a tömegbe lövető és a tűzparancsot kiadó Gyurkó és Lintallér már nem volt az élők sorában.
A sortűzben érintett, még élő karhatalmisták ellen 1994-ben eljárás indult, de a Legfelsőbb Bíróság 2000. június 23-án bizonyítottság, illetve bűncselekmény hiányában ejtette a vádakat.
A sortűz helyszínén emléktábla figyelmezteti az utókort a bűntettre és őrzi a kommunista elnyomás egri áldozatainak neveit.
Megjegyzés: Az egri eseményeket Cseh Zita átfogó kutatásai alapján ismerhetjük, amelyek a forradalom 50. évfordulóján kötetben is napvilágot láttak.
