Evidenciákban kétkedni

Vajda Mihály Széchenyi-díjas filozófussal már találkozni is felemelő élmény, hát még ha az ember beszélgethet is vele, s ezáltal ízelítőt kaphat mindabból a tudásból és bölcsességből ami a Magyar Tudományos Akadémia tagjában él és munkálkodik. Az Eszterházy Károly Egyetemen, a Líceum épületének folyosóin diskuráltunk nemrégiben egri előadása előtt, amit a személyes filozófiáról tartott közönségének. Ennek kapcsán elsőként persze arra kértük, fejtse ki, mit is jelent szerinte pontosan e programjának címe.
– Az európai újkorban a filozófiát egy tudománynak akarták tekinteni. De mi is a tudomány? Valami, ami objektív, igaz ismereteket közöl velünk – kezdett bele a filozófus, majd rögtön hozzátette: az emberek azonban bajban voltak, mert nem volt egy egységes elképzelés a filozófiáról.
 

 
– Az utolsó európai, jelentős filozófus, aki azt mondta, hogy a filozófia
egy szigorú tudomány, nem más, mint a német Edmund Husserl volt. Hogy úgy halt-e meg, hogy hitte, előkészítette ezt az állítást, vagy sem, az máig vitakérdés. Mindenestre az biztos, hogy a 20. század valamennyi jelentős gondolkodója visszatért hozzá, hogy megnézzék, igaza van-e, mert ha kiderül, hogy nincs, akkor hadd kezdhessék el saját útjukat – avatott be minket Vajda Mihály.
Fichte, Nietzsche és Heidegger – e három ismert filozófustól vett idézettel nyitotta előadását Vajda Mihály. Ők, vagyis a megidézett gondolkodók szavai szerint belátták, hogy a filozófia a filozófus személyéhez kötődik, azaz, hogy ő személy szerint hogyan lát rá a világra, és nem létezik olyan, hogy eljutunk egy objektív igazsághoz, mert minden szubjektív.

Eme elgondolkodtató felvezetés után pedig Vajda Mihály arra a kérdésünkre is válaszolt, hogy – éppen mindebből kiindulva – vajon akkor miként lehet a filozófiát, mint tantárgyat oktatni, például az egyetemen.
– Kipróbáltam: tanítottam itt is, Debrecenben is. Nos, nem titok, úgy lehet oktatni, hogy olyan szövegeket olvastatunk a hallgatókkal, amelyek jelentős szerepet játszottak a filozófia történetében. Ezeken keresztül jutunk el aztán oda, hogy a filozófia tulajdonképpen arra jó, hogy rátekintsen a dolgokra másképpen, mint ahogyan általában megszoktuk. Én úgy szoktam kifejezni, hogy megkérdőjelezzük az evidenciákat – válaszolta a filozófus. Mikor azonban már a filozófia oktatásbeli jövőjéről kérdeztük, meglátásai közel sem voltak reményteljesnek mondhatók.
– A jelenünk nem szereti a rákérdezést az evidenciákra, éppen ezért nem látom fényesnek a filozófiaoktatás jövőjét. Ám az is igaz: nem vagyunk jósok, lehet, hogy holnapután történik valami a világban, aminek eredményeképpen megváltozik a gondolkodás helyzete – tette hozzá. – Ilyen sarkalatos pont, változás már jelentkezett történelmünkben: ezt a változást a görög mítoszok kora után sokan Thalészhez kötik, aki azt állította, hogy mindennek a víz az alapeleme. Bár állítása kevéssé állja meg a helyét, valamire azonban mindenképp rámutatott: ő volt az első, aki azt mondta, hogy nem történeteket kell mesélnünk, hanem meg kell határoznunk, hogy mik azok a dolgok, melyek körülvesznek minket. Descartes, Bacon a valóság vizsgálatában hittek, Hegel viszont már rádöbbent, hogy nem tudjuk a világot mint egységet megmagyarázni. De ott van Schelling, Nietzsche és Kierkegaard, akik bár nem biztos, hogy azt állították, a filozófia szubjektív, mindenesetre mégis a saját, szubjektív világlátásukra építették föl leírt gondolataikat.
 
[caption id="" align="alignleft" width="650"] Vajda Mihály egyelőre nem látja reménytelinek a filozófia oktatásának jövőjét Fotó: Berán Dániel
[/caption]