A pétervásárai járásban is csődöt mondtak az integrációs modellek

Nem csökkent, sőt jelentősen erősödött az oktatási szegregáció Magyarországon – így a Pétervásárai járásban is – az elmúlt években. Dacára annak, hogy évek óta törvény tiltja a közoktatásban a szegregációt, és kötelezi az intézményeket az integrált oktatás alkalmazására, egyre több iskolában különültek el a hátrányos helyzetű, illetve roma gyerekek a többiektől. Nem új keletű jelenség ez, hiszen már tíz évvel ezelőtt is cikkeztünk róla lapunkban. A folyamat megyénk iskoláiban is nyomon követhető volt, s mára elmondható, sok helyen úgy tűnik, visszafordíthatatlanná vált, óriási társadalmi feszültségeket szítva egy-egy helységben. Lásd Gyöngyöspatát!

A pétervásárai térséget érintően tíz évvel ezelőtt például Mátraderecskén az általános iskolában 134 gyermek ült be az iskolapadba, mára ez a tanulói létszám hatvan körülire csökkent. A tanköteles gyermekek közül negyvenen más környékbeli iskolákba járnak – tudtuk meg Forgó Gábor polgármestertől. Bár még nem hivatalos, de a tendenciákat tekintve itt nagy valószínűséggel előbb-utóbb megszűnik a felső tagozat.

Horváth Márta, az intézmény akkori igazgatónője – jelenleg a Hatvani Tankerületi Központ vezetője – már akkor úgy nyilatkozott portálunknak, hogy az integrációs törekvéseknek köszönhető új pedagógiai módszerek – kompetenciaalapú, tevékenység-központú oktatás – hatékonyak, ám a gyakorlott pedagógus meg tudja állapítani, mi szolgálja a gyermek érdekeit: az integráció vagy a speciális, kis csoportban való, személyre szabott foglalkozás, amely nem egyenlő a szegregációval. Állította, az integráció akkor hatékony, ha az osztályban tanuló hátrányos helyzetű gyermekek aránya nem haladja meg a tizenöt-húsz százalékot. Kiegészítette mindezt azzal, hogy az integrációnak fontos szerepe van az oktatásban, azonban erőltetni elhibázott lépés volt.

A recski Jámbor Vilmos Általános Iskolában egy évtizede 180 tanuló járt, mára itt is mérséklődött a diákok száma. A hátrányos, a halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű tanulók aránya már akkor is közelítette az ötven százalékot. Itt is alkalmazták az Integrációs Pedagógiai Rendszert (IPR), ám a törekvések ellenére innen is sok szülő vitte el más iskolákba a gyermekeit, mondván, szabad iskolaválasztás van, s hogy a városban jobb oktatásban részesülnek. E döntésben ott lapult az a vélekedés is, hogy a gyarapodó roma tanulók jelenléte hátráltatja az utódok fejlődését.

Sirokban az Országh Kristóf Általános Iskolában sem tudták meggyőzni a szülők többségét, hogy helyben járassák iskolába csemetéiket. Tuza Gábor polgármester azt mondja, jelenleg alig száz gyermek jár oda annak ellenére, hogy a bükkszéki, szajlai, terpesi diákok is idetartoznának körzetileg. Ha a környékbeli településekről ide íratnák be a kicsiket, kétszázötven diákjuk lenne. Itt személyesen is kérlelték az anyukákat, apukákat, hogy idén szeptemberben az iskolaérett siroki óvodásokat ne vigyék el máshová. Ám egyöntetűen úgy döntöttek, Eger iskoláiba íratják be őket.

A helyzet nem javult, tovább romlott

A Roma Integráció ­Évtizede Programban (2005–2015) részt vevő országok azt a célt tűzték ki, hogy az időszak végére a cigány lakosság társadalmi integrációját előmozdítják. A kormány erre vonatkozó, módosított jogszabályi ­előírásait először a 2007–2008-as tanévben alkalmazták a fenntartó önkormányzatok, ám ez már akkor sem hozta meg a kívánt eredményt. Mára tovább romlott a helyzet. Horváth László, a térség országgyűlési képviselője egy interjúban utalt arra, hogy ma megyénkben legalább tíz helyen folyik szegregált oktatás, annak minden lehetséges társadalmi feszültségével. A kérdés innentől az, hányan szenvednek tovább a mindenkori struccpolitika következményeitől. Egy biztos, ebben a folyamatban mindenki vesztes. A gyerek, a szülő, az adott községben élők és áttételesen az egész társadalom.