A vér megtermé nektek a szabadságot

EGER ÉS VIDÉKE. HELYIÉRDEKÜ, TÁRSADALMI, VEGYESTARTAMU HETILAP. 1885. SZEPTEMBER 11.

Lengyel testvéreink.

Pontban fél 1 órakor robogott be a magyar államvasutak, országunk czimerével, koszoruk- és virágokkal diszitett vonatán 300 lengyel, néhányan diszöltönyben, nagyobb része polgári ruhában, köztük mintegy 20 pap s mintegy 50 nő – hogy Hatvanban csatlakozva hasonló számu földieikhez – a budapesti közönség örömrivalgása és testvéri ölelései közt vonuljanak be a fővárosba, melynek pár napig szivesen látott vendégei lesznek.

A kassa-miskolczi vonaton érkezők csaknem 1 órai késedelemmel jutottak Füzes-Abonyba – hol hiába lestük Eger közönségének képviselőit, hiába még F.-Abonyéit is. Azon Egertől, melynek pincze falai annyi hősies toasztól viszhangozvák, egy szál ember nem méltatta a szomszéd lengyel testvéreinket arra, hogy nekik egy szives „Isten hozott”-tat mondjon. (Nem országunk intézői hagyták ki Egert a tényezők sorából, hanem maga Eger nullifikálja magát mindenütt, a hol tetteknek kellene szólnia.)

A vasút mérnöki és üzleti személyzete, egy szál plebános s néhány izraelita polgártársunk – voltak az elfogadók f.-Abonyban s még idejök sem volt szóhoz jutniuk, midőn a megálló kocsik ablakaiból: „éljen a magyar! éljen a madjar!” lelkes kiáltások hangzottak ki. Megnyilván a kocsik ajtai, Bendéné szül. Berzsenyi Jolán urnő ékes virágcsokrokat osztatott ki az érkezők között, kik csakhamar élénk beszélgetésbe bocsátkoztak a csekély számu fogadókkal, föllelkesülten emlegetve, hogy mily melegen és ünnepélyesen fogadta őket Miskolcz városa. Jelen sorok irója Smalavszki Juliánnal társalogván, imez könybelábbadt szemekkel emlité: „én is itt e sikokon fegyverrel kezemben vivtam a ti szabadságotokért ­48-49-ben, s midőn mindennek vége lett, évekig bujdostam, nyomorogtam; a vér, mit akkor elhullattunk, megtermé már nektek a szabadságot – mi meg most is széthullot kéve vagyunk!” Harmadik csengetés, a vonat elrobogott, „éljen a lengyel! éljen a magyar!” kölcsönös kiáltozások között.

HEVESVÁRMEGYEI HIRLAP. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTAMÚ LAP. 1905. MÁJUS 18.

Nyakszirtmerevedés

vármegyénkben.

Sokat beszélnek mostanában a nyakszirtmerevedésről. Rémesebbnél-rémesebb hirek szállingóznak róla és ijesztő volta már annyira felizgatta a lelkeket, hogy – czinikus kétségbeesésre vallóan – humorizálnak is fölötte. A lapok hiradása nyomán szinte ki lehet rajzolni a térképen ennek a kegyetlen kórnak terjedési utját. Már hazánkban is követelt emberéletet, nemrégiben Debreczen városát lepte meg és most már megyénkbe is befurakodott. Kápolnán észlelték az első esetet. Vasárnap délben egy nyolcz éves gyermek megbetegedett a nyakszirtmerevedés tünetei között s hétfőn estére, tehát 36 órán át tartó kinos vergődés után elhunyt. Kezelő orvosa az esetről rögtön jelentést tett, Glósz Kálmán dr. városi főorvos és Kassa Endre dr. törvényszéki orvos tüstént ki is utaztak a hely szinére. A halottat felbonczolták és konstatálták, hogy valóban nyakszirtmerevedésben halt el. Ugyanitt egy másik gyanus megbetegedésről is tettek jelentést a künntartózkodó főorvosnak, de erről sikerült határozottsággal megállapitani, hogy nem szenved meningitisben (nyakszirtmerevedés.) – Ugy látszik szerencsére, hogy ez az eset csak egy szeparativ jellegü betegség volt s igy szó se lehet arról, hogy a rettenetes kór járványszerüen lépett fel vármegyénkben.

HATVANI KÖZLÖNY. VEGYESTARTALMU HETILAP. 1900. MÁJUS 31.

Hírek.

Hallatlan! Soha ilyent, még a legsötétebb Ázsiában sem. A hatvani kir. járásbiróságnál, hogy milyenek az állapotok, azt leginkább igazolja az a körülmény, hogy 20-25 éves hagyatéki ügyek csak most kerülnek kiosztás alá. És ez miért? Azért, mert a vezető járásbiró ellen fegyelmi feljelentés tétetett, különben még 50 esztendő mulva sem kerültek volna elő ezek az ügyek a járásbiróság lomtárából – Bizon jó lesz itt már tisztogatni!

Furják az Artézi kutat. A tervbe vett Artézi kut furását megkezdették. Hogy mikor buggyan fel a jó ivóviz azt persze tudni nem lehet, de hihetőleg nemsokára módunkban lesz élvezni tiszta és egészséges ivóvizet.

Évforduló. Folyó hó 30-án volt hét éve annak, hogy a Hatvani Népbank müködik városunk ipara és kereskedelmének előnyére. Az évfordulót az intézet szerényen munka közben töltötte.

Tallózta: Szilvás István