Így nézett ki Bélapátfalva a múlt században (Fotókkal)

Múltidéző sorozatunk legújabb részében a Fortepan adatbázisát segítségül hívva Bélapátfalváról hoztunk egy fekete-fehér, képes beszámolót olvasóinknak.

Heol

A település nevét az-e tájon szállásbirtokos Bél nemzetségtől kapta. Nevét az oklevelek a XIII. századtól Bel, Beel, Beyle névalakban, 1330-ban „falu a monostor előtt, melyet az Apát falujának neveznek” formában, 1415-től pedig Apátfalva névalakban említik. Apátságát II. Kilit püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek.

1289-ben IV. Béla király seregei a tatárok elől a települést érintve menekültek és az apátságnál vették fel a küzdelmet az őket üldöző tatárokkal. 1412-ben Zsigmond király, 1460-ban Mátyás király az apátságot régi jogaiban megerősítette, de Mátyás halála után e birtokokat más egyházi és világi személyek foglalták el. 1495-ben Verebélyi apát Bakócz Tamás egri püspöknek engedte át az apátság jövedelmeit, s ettől kezdve folyamatosan az egri püspökség birtoka maradt.

A szerzetesek 1534-ig éltek a monostorban, amikor Perényi Péter a püspökség birtokait is elfoglalta, s Eger vidékén meghonosítatta a protestantizmust. Ekkor a szerzetesek a zaklatások elől elmenekültek a monostorból. A lakóitól elhagyott és a birtokaitól megfosztott monostor omladozni kezdett, a templom megrozzant, Apátfalva pedig a szarvaskői vár tartozéka lett 1562-ig.

1815 körül a szeminárium Czvinger József egri kőműves mesterrel egy külső és egy belső rongytörővel felszerelt papírmalmot építtetett a településen. Miután a gyár berendezése rövidesen elavult, az üzem leállt. 1835-ben Schnir András gyáros kőedény gyár létesítése céljából kibérelte a papírmalom épületét, amely azonban csak néhány évig üzemelt.

Bélapátfalva 1761 előtt mezővárosként szerepelt, majd a malmok, a papírgyár, a keménycserép-gyár és a 1910-ben a régi cementgyár megépítésével kialakult a település ipari jellege. A két világháború között itt állították elő az országban termelt cement egynegyedét.

1980-ban átadásra került az új cementgyár, amely a 2001-ben történt bezárásáig a község és a környező települések lakosságának biztos megélhetést nyújtott, az országot pedig kiváló minőségű cementtel látta el.