Így öntötte el a várost az áradó Eger-patak az elmúlt századokban (fotókkal)

Mint arról többször is beszámoltunk, a közelmúltban rengeteg településen okozott gondot az árvíz Heves megyében.

A Wikipédia adatbázisa szerint az Eger-patak legnagyobb áradásait a nyári felhőszakadások során a magasabban fekvő területekről lezúduló hatalmas vízmennyiség okozza. Eger a története során számos alkalommal volt elszenvedője az amúgy békésen folydogáló kis patak áradáskor dühöngő erejének. Ilyen nagy árvizek Eger történetében 1757 szeptemberében, 1766-ban, 1787-ben, 1813-ban, illetve 1857-ben voltak, a legnagyobb pusztítást pedig az 1878. augusztus 31-ei árvíz okozta. Ez utóbbi vízszintjeit a városban több helyütt emléktábla őrzi, példának okáért a Jókai utcában és a Bajcsy-Zsilinszky utcában is.

A patak 1757-ben még másképpen nézett ki, mint manapság, ugyanis ekkor még a belvárosban is több ágra oszlott, kis szigeteket hozott létre, és az ekkori krónikák szerint jóval bővizűbb volt, mint manapság. A patak pusztításait megelőzendő, Eszterházy Károly püspök 1771-ben megkezdte egy kőgát kiépíttetését a patakra merőlegesen. Ez a kőgát, melynek elnevezése Posuerunt, mintegy 226 méter hosszúságú, négy méter széles és öt méter magas építmény volt, amely a Cifrakapu térnél húzódott. Ez a gát jó szolgálatot tett az 1813. szeptember 11-ei, az 1814. február 22-ei és az 1814. augusztus 15-ei árvizek ellen.

Az 1878. augusztus 31-ei árvíz eseményeibe Breznay Imre helytörténész munkái és a korabeli újságok leírásai adnak széleskörűbb betekintést. Ezen a napon a városban este 10 óra és éjfél között mintegy 47 milliméternyi eső hullott, ám a várostól északra fekvő területeken, elsősorban a Bélapátfalva tőszomszédságában fekvő Bél-kő vidékén ennél jóval nagyobb volt a csapadékmennyiség, igen rövid időn belül. Ugyanezen csapadékzóna okozta a miskolci árvizet is. A hirtelen jött nagy mennyiségű csapadékvizet az Eger-patak viszonylag sekély medre nem volt képes magában tartani, ezért a lezúduló víztömeg nagy pusztítást végzett a várostól északra fekvő Szarvaskőn, Felnémeten pedig a patak már kilépett a medréből. A Posuerunt kőgát sem volt képes ekkora víztömeget megtartani, csak ideig-óráig tudta megakadályozni annak bezúdulását a városba, és hajnali 3 órakor átszakadt. Ennek következtében a felgyülemlett hatalmas mennyiségű víz rázúdult az alvó városra, és a mai Északi-lakótelep területe egyetlen összefüggő vízfelületté vált. A korabeli leírások alapján az árvíz legfőképpen a város belső magját érintette, ott kőházakat és kőhidakat döntött romba, és három-hét láb magasra ért. A károk elérték a milliós nagyságrendet. A pusztítás elsősorban a belvárosba települt kereskedőréteget sújtotta.

Ekkor még állt az Érsekkert déli kőfala, amely visszaduzzasztotta a belváros felől érkező víztömeget. A víz mélysége a Líceum északnyugati sarkánál 1 méter 26 cm, a Hartl-házban, a mai Uránia mozinál 1 méter 90 cm, a Széchenyi utca más részein 2 méter 5 cm volt. A víz mélysége a Dobó István téren lévő Bajzáth-háznál (ma Neumeier-ház) 2 méter 32 cm, a Dálnoky-háznál (ma Forst-ház) 2 méter 49 cm volt, de még a kicsivel magasabban fekvő minorita templomban is 50 cm. A belvárosban, a mai Mecset utcában, a régi Kígyó közön 3 méter 35 cm-es vízállást mértek. Reggel hét órától, amikor a víz kidöntötte az Érsekkert déli kőfalát, gyorsabb apadás indult meg a patakon. Az áradás délelőtt 9-10 órára levonult a belvárosból. Addigra a hidak közül csak a Barátok hídja állt, viszont a víz elmosta a Füzesabony–Eger-vasútvonal tartozó töltést Eger és Kistálya közt. A legpusztítóbb egri árvíznek nyolc halálos áldozata volt.

1878. szeptember 27-én újabb árvíz pusztított, ekkor a Mecset utcában 2 méter 24 cm volt a vízállás.

Ezek után komolyabb áradás vonult még le a patakon 1900. április 30-án, 1913. augusztus 7-én, 1998. július 25-én, illetve 1999. augusztus 17-én.

A hivatalos mérések kezdete óta 1970. július 10-én mérték a legmagasabb vízállást az Eger északi részén, a 44,36. folyókilométernél elhelyezett vízmércén: 280 centimétert. Az eddig mért legalacsonyabb vízállás -5 centiméter volt, melyet 1968. június 30-án mértek.

A Borsodivánkánál elhelyezett vízmércén 2010. május 17-én mérték a legmagasabb vízállást, mely 371 centiméter volt, míg az eddig mért legkisebb vízállás ugyanitt 4 centiméter volt, amelyet 1993. augusztus 11-én mértek.

* Thomas F. Singer képei az 1969-es nagy beázást ábrázolják.