Megyénkbe még aznap eljutott a pesti forradalom híre

Számos beszámoló még aznap eljutott Heves vármegyébe is. Szekeresek és vásározók a késő esti órákban Hatvanba érkezve tájékoztatták a lakosságot az eseményekről. Másnap Pásztón, valamint Gyöngyösön és környékén, 17-én este, illetve 18-án a reggeli órákban Egerben is értesültek a történtekről. „Hozzánk 17-én jutott el a pesti forradalom híre, s magas lelkesedésre buzdított minden kebelt” – olvashatták „Egy a népből” aláírással az első egri beszámolót. Ettől kezdve a hazai sajtó többsége folyamatosan tájékoztatta a lakosságot az eseményekről.

„Miként a szent ige - terjedt a hír”

A fentebb idézett sorok Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis 1998-as kiadásából valók, amely korabeli dokumentumokat szemlézett. Mint látható, a lapok előfizetőinek ma már megmosolyogtató alacsony száma ellenére is a lakosság – főként az elbeszéléseknek köszönhetően – hamar értesült a történtekről. A vidéket is lázba hozta a forradalom híre, de tevőlegesen inkább a szabadságharc későbbi eseményei kapcsolódnak szűkebb hazánkhoz. Mindenekelőtt az 1849 áprilisi „Hatvani csata” diadala, amely a Tavaszi Hadjárat honvédseregének első diadalmas ütközete volt.

A második „Hatvani csata”

A legújabb ismeretek szerint hosszú ideig hiányosan tartottuk számon a nevezetes hadicselekmény mozzanatait. Nagy Nándor történész egy 2010-ben megtartott konferencián beszámolt kutatásairól. Mint fogalmazott, április 2-án a területen időlegesen valóban tartózkodtak magyar katonák, haláleset azonban minden bizonnyal nem történt. A plébánia halotti anyakönyvének aznapi bejegyzése megemlít egy 12 áldozat nyughelyéül szolgáló közös sírhalmot, amely mellett nincs jelölve, hogy a város köztemetőjében történt-e az elhantolás, vagy sem. Néhány évtizeddel később a hatvani helytörténet ezzel az adattal kötötte össze a sírhely létét, azonban elképzelhető, hogy tévesen.

A szakirodalom ugyanis megemlít egy másik, április 5-én lezajlott összecsapást is a város Zagyván túli határában. Aszód felől, az országút mentén négy század dzsidás és könnyűlovas császári katona közelítette meg Hatvant kémtevékenység céljából. Hatvanból szintén négy század magyar huszár kelt át a Zagyván, és vette fel a harcot a dzsidásokkal, akiket átmenetileg sikerült visszaszorítaniuk. Ekkor azonban a könnyűlovasság oldalba támadta a magyar huszárokat, majd a dzsidások visszafordultak, így a huszárok váratlan csapdába kerültek, s a Zagyva felé próbáltak menekülni. Hatvanból közben megérkezett a magyar felmentő sereg, amelynek láttán a császári csapatok visszavonultak. Az összecsapás súlyos véráldozattal járt, hiszen a harcmezőn 58 magyar huszár esett el; ez az adat többszöröse volt az április 2-i hatvani csatában elszenvedett veszteségeknek.

A kápolnai „döntetlen”

A kápolnai csatában 1849. február 26-27-én a magyar honvédsereg nem szenvedett vereséget, bár a csatatér a császáriak kezén maradt, akik nem aknázták ki a helyzetet, és visszavonultak Budára. Az ütközet mérlege valójában az „eldöntetlen” felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját. A későbbi tavaszi hadjárat hadi eseményei igazolták, hogy a magyar hadtestek megőrizték ütőképességüket, harckészségüket.