2010.04.20. 13:51
Nyócker-gettó Egerben - képekkel
Cigányozzunk! Csemer Géza és Szakcsi Lakatos Béla musicalje bár majd három évtizede íródott, mégis épp olyan aktuális, mint akkor volt, s ezt tudja a rendező, Szegvári Menyhért is.
Fotó: GAL GABOR - FOTODA
[caption id="" align="alignleft" width="350"] Cigánybarátság. Kanta, a bokszoló és Lönci, a csöves prostituált fiú. Ötvös András és Schruff Milán Fotó: Gál Gábor
[/caption]
Ezt az ismeretlenül is ismerős világot álmodták a szerzők musical-színpadra, s az álmot Szegvári Menyhért szőtte tovább Egerben. A rendező kiválóan gondolkodik színpadképben, fényekben, s ez a mostani bemutatóból különösen kitűnik. Az alapot egy energikus cigány festő képei szolgáltatják, melyek már önmagukban is felülírják, idézőjelbe teszik a hajdan szebb napokat megélt, mostanra kopott vakolatú, mocskos, bűzös bérházat.
Különösen remek találmány ez, hisz a főszereplő, Zakariás – Hüse Csaba – is festő. Szegvári színpadtérben is vállalja a klasszikus musicalekkel meglévő párhuzamot, legyen az a West Side Story, a Cabaret vagy akár a Jézus Krisztus Szupersztár. Talán legszimbolikusabb képe az előadásnak, amikor a csupasz falra krétával firkált feszület elé állítja Kantát – Ötvös András –, a bokszolót. Óhatatlanul felötlik a nézőben a reménytelenség, az áldozat és még rengeteg minden, többek közt a cigányhimnusz két sora: Nem loptunk mi, csak egy szöget Jézus vérző tenyeréből.
A képi megfogalmazáshoz szervesen illeszkedik Túri Lajos ötletes, kifogástalan koreográfiája, mely illusztrál, de nem magyaráz. Elragad és felröpít és ismét bizonyítékát adja, mennyire egységesen képesek prózai színészek és táncosok mozogni a színpadon.
A játszók pedig emlékezetes alakításokkal örvendeztetnek meg. Kiemelkedik a sorból Hüse Csaba, Ötvös András és Schruff Milán, aki a meleg cigányfiú alakját szívszorítóan mutatja meg. Külön öröm, hogy Tunyogi Péter ismét milyen kiváló alakítást nyújt. Egy zenés darabnál nem elhanyagolható az ének sem. A Hüse–Szabó Emília-páros gyönyörűen szól és végre Szívós Győző is megmutathatja, milyen kincs rejtezik a torkában.
A színésznő magányos útkeresése
Nádasy Erika most is bebizonyítja, hogy mindent tud arról, ami a színházat jelenti. Miréna Lock, az új világból a gettóba visszatérő, pályájának zenitjén rég túl levő cigány származású színésznő szerepében önsanyargatóan keserű, mélyen őszinte, megrázó gondolatokat sugároz, melyekben fölsejlik minden színész és minden művész kételkedése, bizonytalansága. Az a kétely, mely nem csak a jelent, a jövőt, de a múltat is megkérdőjelezheti, idézőjelbe teheti, ha valaki elég bátor, hogy visszatekintsen pályájára.
Minden együtt van tehát, hogy kiváló előadás zárja az egri évadot, a csoda mégsem történik meg. Egy hajszálnyi hiányzik. Talán éppen az aktualitás, a megoldás nélküliség, kilátástalanság az, mely megakadályozta az alkotókat abban, hogy igazán átütő és emlékezetes produkciót hozzanak létre. Vég van, de hepiend nincs.
Cigánybarátság. Kanta, a bokszoló és Lönci, a csöves prostituált fiú. Ötvös András és Schruff Milán Fotó: Gál Gábor -->